A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
74 temen az abszolutista állam fohivatalaira felkészítő nevelést kapott. Azt oktatás konzervatív volt és formalitások közé zárt szelleme nem elégítette ki sem természet- tudományos érdeklődését, sem más tudományok iránti érdeklődését. Legfogékonyabb éveiben Bécsben az udvari arisztokrácia franciás műveltségű köre hatott rá. A korabeli főúri ifjak neveltetését befejező itáliai utazása után megnősült. Feleségül vette a német Sarolta Amália hercegnőt, és német-római szent birodalmi hercegi méltósághoz illő nagy udvartartással hazatért, számára a magyar világ idegen volt, de őt is idegennek tekintették. Német ruhában járt, magyarul alig beszélt, az Eszterházy Pál körül csoportosuló nemesektől távolt tartotta magát. 1697-ben magyarországi birtokait is német birodalombeliekre megpróbálta elcserélni, de a bécsi udvar nem járult hozzá és visszatért Magyarországra. Azt tapasztalta, hogy birtokait a hegyaljai felkelést megtorló katonaság letarolta, így az újjáépítés és korszerűsítés gondolata foglalkoztatta. 1698 őszén - miután Bercsényi szorosabb kapcsolatot teremtett közte és a 13 vármegye köznemesi politikusai között - szervezkedésbe kezdett. A protestáns köznemesség, amely eddig bizalmatlan volt iránta német felesége, viselete, udvartartása, külföldi neveltetése és katolikus vallása miatt, örömmel ismerte fel benne az erdélyi fejedelmek leszármazottjában, a Habsburg-hatalom ellenében szóba jöhető tekintélyes, befolyásos személyt, akit nemzetközi kapcsolatai országos politikai mozgalom szervezésére és vezetésére képessé tesznek. Rákóczit mélyen áthatotta az országért érzett felelősségtudat, s meggyőződött róla, hogy a panaszok, kérések mind hiábavalóak, az iga lerázásáról kell gondolkozniuk, fegyveres felkelést kell indítaniuk. Fejedelmi elhivatottsága, a nép iránti szeretete, s az a tudat késztette a veszélyes vállalkozásra, hogy igaz ügyért, az ország alkotmányának védelméért fog fegyvert. Rákóczi a felkelést csak jól felszerelt, rendesen fizetett, hivatásos katonákból álló hadsereggel látta érdemesnek megindítani. Hazai erőforrásokból - mint jó katonaanyagra - főleg a volt végvári vitézekre és a rác határőrökre számíthattak. Kivételes diplomáciai, udvari összeköttetései, és nem mindennapi irodalmi tájékozottsága révén a mozgalom széleskörű külpolitikai tévéit alakította ki, s a szervezkedést az ország rendi főméltóságainak bevonásával kívánta országos méretűvé tágítani. Erdély politikusait is igyekezett megnyerni. 1700 nyarán hazatért Felső-Magyarországra, elhatározta, hogy a magyar rendek felkelési szándékát a francia királlyal közli, és segítségét kéri. Óvatosságból nem a bécsi vagy konstantinápolyi Francia követen át kereste az összeköttetést, hanem egy lotaringiai származású Longue százados felajánlott szolgálatát vette igénybe, aki Patak környéki állomásozása idején megnyerte bizalmát, s éppen szabadságra készült Franciaországba. Longue áruló lett, mert Rákóczi levelét bemutatta Lipót császárnak, és útját úgy folytatta tovább. így a császár a szervezkedés hírét vette, 1701 április 18-án Rákóczit letartóztatták, és a bécsújhelyi börtönbe hurcolták, hogy felségsértés vádjával külön törvényszék elé állítsák. A mozgalom számos résztvevőjét, legalább 60 főt, többek között Vay Ádámot és testvéreit, még Szirmai Istvánt is elfogták. Bercsényi Szirmai Miklóssal idejében Lengyelországba menekült. A főúri szervezkedés ügye tehát Bercsényire maradt, s 1701 feszült nemzetközi légkörében új irányt kapott. Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
