A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között
gyét Barkóczy Lászlónak.60 Nemkülönben Tompa Pétert Tárkányi Istvánnak, mivel érette tárkányi Paci Márton és Paci István kezesek voltának.61 Arra is találunk esetet, hogy a tanács rovott életű, veszedelmes természetű egyéneket eleve kizárt a fölvételből. Történt ugyanis, hogy a tiszteletes Tanács Mike Pál főbíró javaslatára elhatározta, miszerint Kopó István, mint város fenyegető lator, soha ide be ne fogadtassék és be ne írattassék.62 Azt hiszem, hogy e munkácskámmal hozzájárultam ama még keveseket foglalkoztató kérdés tisztázásához, miképpen pusztultak el a török világban az egykor Debrecent sűrűn környező népes falvak és miképpen jutottak a lakatlanná vált szomszédos területek Debrecen birtokába. Az olvasó előtt szertefoszlik az a felületes vád is, mit én már sokszor, sokaktól hallottam, mintha Debrecen kapzsisággal és jogtalan eszközökkel gyűjtötte volna össze mai nagy határterületét. Ki más vette volna művelés alá az országos katasztrófákban elpusztult falvak földjeit, melyekről magyar földesuraikat is kiszorította a fegyver jogára támaszkodó ozmán hatalom, ha nem a szerencse kedvezései által megmaradt és polgárainak soha meg nem bénítható kitartása, szorgalma által folyton gyarapodó Debrecen? Ez a város, mint láttuk, inkább kétfelé is, török és magyar részre megfizette a dézsmát, a magas bért; a biztosabb helyekre vonult magyar uraknak a két oldalú egyességben megállapított zálogsummát, - még sem hagyta teljesen sivataggá válni, használatlanul heverni a praediumokat. Hogy a puszták később, a békésebb időkben újra be nem népesedtek, hogy különösen Debrecen nem bocsátott ki rajokat azok megölésére: az sem állhat meg komoly vádként. Debrecen a háboúuk dúlásai, a gyakran ismétlődő nagy elemi csapások és lakosságát tizedelő, felező pestisek miatt sokkal többet szenvedett, veszített népanyagban, semhogy még arra is maradhatott volna ereje, hogy új kolóniákat alkosson. Hiszen sem az 1564-1640. évek közé eső időszakban beköltözöttek, sem a későbbi betelepedések nem voltak képesek soha teljesen pótolni egy-egy borzalmas döghalál által okozott veszteségeket. Tudjuk, hogy az ország számos vidéke csakis idegen fajok megszállásával népesedhetett újra be. Ki tudja, ha vajon nem Debrecen veszi kezébe a körülötte fekvő pusztákat, XVIII. századbeli földesuraik nem oláhokat, svábokat telepítenek-é le közvetlenül Debrecen szomszédságában is? De így az oláhság előre nyomulása a debreceni határ vonalain megtörött. Látjuk, délkelet felé, Bánkon és Halápon túl, Hosszú-Pályiban, Létán, északkelet felé Acsádon, Bökönyben már oláh templomok emelkednek. De a mire gyönge és erőtelen volt eddig Debrecen, - azt ezután könnyebben megoldhatja. A jövő feladata, hogy a népességnek előreláthatólag mind erősebben szaporodó fölöslegei e pusztákon leljenek új tűzhelyet; újra virágzó földművelő falvak keletkezzenek a 250-300 évvel ezelőtt feldúltak helyein, amely falvaknak a lakossága, Vid s részben Dorog kivételével63 egykor a mi édes magyar nyelvünket beszélte; egészen a mi vérünkből való vér volt. Debrecen némely pusztáin nagy jelentőségű gazdasági átalakulás jelenségeit észlelhetjük. A kis tanyák száma roha322 _______________ Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe... 60 Városi jkv. 1636. 1035. I. 61 Városi jkv. 1637. 62 Városi jkv. 1632. 621. I. 6j Dr. Velics. Magyarországi török kincstári defterek. I. kötet: A szolnoki szandzsák fejadó deftere 1572-ből igazolja ezt.
