A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei
dővendégek üdülésére. A kis fürdő igen szépen fellendült, mikor a debrecen- derecskei vasút megnyitásakor megállót is kapott. A világháború után új tulajdonosa a fürdő üzemet megszüntette, az erdőt meg kivágatta. (Zelizy id. m. 795. I.) (Berényi és a katonai térkéneken.) Tiba gátja. L. Felgátnál. 155. Tisza. Nyugat felől Debrecen határa. De csak 1100 mtr. hosszan mossa földünket. A szabályozás következtében a debreceni Tisza fele része holt mederré volt és a városnak néhány holdnyi fűzese túl rekedt az új Tiszán. Nagyon valószínű, hagy az Anjou-korban Ohathoz tartozott egészen a Pires vagy Pirincs nevű félsziget. Ezt a nevet az Ohati-családba nősült Pérchycsaládnak egyik tagja viselte a XIV. sz. első harmadában. (Pérchy Princh = Pirincs.) De az után Pireset Csege urai elbirtokolták és elperelték. (Debr. V. Múzeumának 1913. Jelentésében, Zoltay: „Hol feküdt az ohati apátság? és Zoltai: „Az ohat-csegei határper”. Kéziratban.) A Tisza víztörténeti adatai Ortvaynál. M. o. vízrajza I: 266-272. Továbbá: Arpk, új Okmt. V. 202. és Károlyi Okit. I. 122. - Tyza és Tycia. 156. Tócó folyása. Széles völgyet vájt vízfolyás. Több ággal ered a hajdúböszörményi földön, abból a Zelemér, Nagyhát, Macs, Cuca nevű pusztákon keresztül vonuló föld- hátból, amely legmagasabb pontját a Józsa szentgyörgyi. Csege- (Thege) halomban éri el, a tenger színe felett 167 méterrel. A Tócó völgye „egy hajdankorban nagyszerű folyam beiszaposodott medre gyanánt tűnik fel”. (Term. Tud. Közi. 1875. VII. 465. L: A jégkorszak nyomai M. orsz.-on. És: Ortvay id. m. II. 329. 1.) Legszélesebbre tágul a Köntösgáti és Tócós kertek mögött. A Köntösgát az újvárosi úton, a Bukgátja pedig a kishegyesi úton épült. A szétterülő víznek idáig Kistócó volt a neve. Míg a Tócóskert délnyugati oldalán eső részét, ahol az ó-gátnak nevezett régi vízszorító töltések ma is felismerhetők, Nagytócónak nevezték. (D. L. Tk. gyűjt. 80. Évszám nélkül, a múlt század elejéről való térkép a tengeri földek kiosztásához.) A Tócó esése felső, folyásiban, ahol Macsi folyónak is nevezik, 2.15 méter kilométerenként; a város alatt csak 0.434 mtr; a szoboszlai úton alul 0.834 mtr. Hossza pedig a debreceni földön, amelyet a Tócó oszt homoki és fekete földi részre, 19.558 kilométer. A váras belső területe 3—14 méterrel lévén magasabb a Tócó völgyénél, minden szenny- és csapadékvíz onnan ide igyekszik. Erre a lejtős fekvésre való tekintettel épült Debrecen fedett csatornahálózata, elébb a múlt század harmadik évtizedétől fogva téglából, kilencven évvel később (1912-13.) betonból, mintegy 70 kim. hosszan. A szennyvíz könnyebb, biztosabb elvezetése végett az 1850-es években a Tócó kanyargó, sekélyes folyását Szepes-pusztán 3000 öl honszú árokkal mélyítették. A világháború után pedig (1923-1929.) a város csatornázását összekötötték biológiai szennyvízszűrő teleppel, amelyet a debrecen-budapesti vasút déli oldalán, a Tócó mellett rendeztek be 300 kát. holdon, nagy raktározó tóval, (Dr. Vásáiy I. polg. mst. Jelentése 1928-r61 47^19. 1.) A Tócónak a Tégláskerten túli részét, ahol most a szennyvízszűrő működik, ezelőtt Mogyorós folyásának, is nevezték. 1750-1850. közt vízi malmot is hajtott. Sőt 1772. körül másik vízi malmot is építtetett, rája a város a böszörményi úton, lévő újgátnál. A Tócó völgyében, az újvárosi út mellett- a Köntös-gátnál fúrták 1911-14. közt a város vízvezetékét tápláló ártézi kutakat is. 278 ____________________ Zoltai Lajos: Debrecen vizei. Közli: Radics Kálmán
