A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei

negyven, névvel is megjelölt és tizenegy névtelen halmot, laponyagot olvastam meg.

E mesterséges földhányások keletkezésüknek és rendeltetésüknek titkát önmagokban rejtik. Legalább is egynéhánynak szakszerű megásatása oldhatná meg a rejtélyt: népvándorlás-koriak é, avagy még régebbiek? A honfoglaló magyarság telepei szintén sűrűn következtek egymás mellett a Kösélynél. A ma is meglévő Szováton, Szoboszlón, Nádudvaron kívül oklevelek és helynevek megőrizték Ebes, Köteles, Szigetegyháza, Korpád, Sétér, Miséte, Szentiván, Szentágota emlékét is. (Csánky: Magy. orsz. földrajza a Hunyadiak korában.)

Debrecen város levéltárában a Kösidyszeg elnevezést először Szilágyi Erzsébet 1480. évi oklevelében találjuk. (D. L. Elepi ir. 1. v. Dipl. gyűjt. 276.)

Bocskai lovas hajdú vitézei ahogy megülték a birtokul kapott Szoboszlót, magoknak követelték a Kösély medrének tulajdonjogát is egészen, 15 kim. hosszúságban és megakadályozták a debrecenieket a Kösély vize használatában, amely pedig már Corvin János herceg levele szerint is emberemlékezet óta közösen illette a vízparti szomszédokat. A viszálykodó felek 1617-ben a kösiparti Vajdahalomnál barátságos megegyezéssel vetettek véget az áldatlan háborúskodásnak. (Debr. Képes Kalend. 1931. évf. Zoltai cikke.)

A Kosi folyása Szováttól a torkolatáig 85, a sárándi határtól számítva pedig 100 kim.-re becsülhető. Esése néhol alig észre-vehető; átlag 0.140 mtr. Ezért is írhatta róla Arany János: „Hallgat mint a Kosi malma Szoboszlón”.

84. a. Kun György tava. Máta közepén hosszan elnyúló víz. Éppen olyan régi helynév lehet, mint a közeli Szász János tava és Kun Pál kertje, amelyekről már a

XVI. században is olvasunk. L. Berényi 1883. évi térképén.

84. b. Kun Lukács réttye. Az 1620. évi határjárásnál esik róla szó. Debrecen, vagyis a mai Nagycsere és Halápfalva közt lehetett valahol. (D. L. Ohati stb. iratok 108. sz.)

85. Kurvarét. A Tócóskert mögötti csőszháznál feküdt. Másként tán Nagytócónak is nevezték. 1822. (D. L. Tkpgy. 122. sz.)

86. Kútfenék a hortobágyi p. mátai részén Papere és Rác-laposa közt. 1883. Berényi tkp.

87. Kutasfenék,- tó, és - fok Ohaton. A Hereppel van összeköttetésben. 1728.,

1760., 1780. (D. L. Ohati stb. iratok 251., 367. sz a. és Tkpgy. 8. sz.) Berényi tkp. Zámon is mutat Kutas -fenék nevű lapályt.

88. Kutyavölgy. Ondód p. felől a Kösibe siető vízfolyások egyike, amely a szikgáti majorságon túl, Szepes, Ebes puszták szélén az Agod völgyével egyesül. Hossza 3.46 kim.

Kutia völgye. 1640. (D. L. Szepesi stb. ir. 165. sz.) 1883. (Berényi tkp.)

89. Lovászok tisztája. Nem azonos a Lovászok zúgja nevű legelővel. Rét a Nagycserén, amelyet 1745-ben említenek. (Régi Okir. és Levelek Tára 1906. évf. 1. fűz. 85. 1.)

90. Ludastó vagy rét. Kettő is volt.

a. Bánk erdős puszta délkeleti részén hosszan elterül. 1400. Ludas low, Pérchy Miklós kérésére megtartott bánki határjárásnál. (Szabolcs vm. Ltr. 3., 4. sz. oki. 1771. Ludasrét. (D. L. Tkpgy. 71. sz.) A Ludastó Haláp felőli részét Kanál-rétnek is nevezték. (Tkpgy. 14. sz.)

270 Zoltai Lajos: Debrecen vizei. Közli: Radics Kálmán