A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei

már csak széthányt fundamentumi tégláit találtam meg, néhány feldúlt sírral együtt.

(1347. évi határjárásáról a „Város c. lap 1913. 3 számában, az ásatásról 16411914. vmsz. jelentésben írtam.) A templom helyén a népmonda képzelete törökvilágbeli várkastélyt látott és ennek regényes történetét „Perzsalaka, vagy a debreceni hősleányok' címmel 1861-ben egy ismeretlen szerző kinyomatta. A Kondoros partján, a katonai térkép Kapéci tanyája körül, most Bot István birtokán ismertem fel Рас (Poch) falva temploma helyét is. A városi levéltár egyik középkori oklevele Kondoros (Kondros), másik Facsát (Fachat) nevű birtokról is tud. Amaz Zsigmond király 1429, emez 1435. évi oklevelében említtetik. (D. L. Dipl. gyűjt. 104. és 111.) Mindkettő a Kondoros vize közelében fekhetett. E víz mellett a török világban nem egyszer táboroztak török és magyar seregek. (Szűcs J. Debr. tört. II. 452., 456., 458.) A kurucok is Bercsényi vezérlete alatt. (Jkv. 1703:650. 1.) A debreceni gubások a múlt század elején a Kondoros egyik mellékgára építették a kallójukat; helyét ma is sokan ismerik még.

Kondu (Cundu), Kundis, Cundi, Kondi, Kondor, Condra, Kundurus, Kondoros árpád-kori személy- és helynevek. (Jerney: M. nyelvkincsek.)

80. Könyöklő tó vagy rét. Haláp p. déli részén, Bánk felől, a Bikarétjétől keletre, 500 ölnyire. 1778. (V. L. Tkpgy. 177. sz.) Köntösgát. L Tócónál és Felgátnál.

81. Kőrös folyása, máskor Nagy- és Kiskőrösös vagy Kőrises. Halápról Fancsikára is átnyúló vízmeder, amely részben határt is jelzett Haláp és a debreceni Nagycsere között. Nevét az ottan körül gyakori kőrös vagy kőris fáktól vette. 1620. Keerös folyása és a Széles rété szélén két határt vetettek. (D. L. Ohati stb. ir. 108. sz.)

1744. A Kis Körös folyásán általmenvén, a vámospércsi középső út a határ mindenütt, t. i. Haláp és Fancsika közt. (D. L. Ohati stb. ir. 299. sz.)

1783. Nagy és Kis Kőrises folyások hidjai. (D. L. Rel. 1783 :126.)

82. Kosi, Kösű, Kösely folyó. Debrecen város keleti és nyugati oldalát érintő Kondoros és Tócó vizek egyesüléséből keletkezett folyást a sárándi, derecskéi, szováti határban némelyek Tekeresnek, mások Kondorosnak hívják, Szováttól fogva pedig Nádudvar határának alsó széléig, ahol a Hortobágyba ömlik, Kosi, Kösii, Kösély a neve. Lassú folyású víz lévén, kelet-nyugati főirányát nagy kanyarulatokkal gyakran változtatja. A kanyarok által alkotott kisebb-nagyobb félszigeteket zugnak, szegnek mondják. A szoboszlai határban vannak: Csipkészug, Aranyszeg, Szigeti zug, Árokzug, Vajdazug, Járózug; Debrecen felől: Isten-földje, Kösélyszeg; nádudvari földön: Nádosszeg, Kisszeg, Virágos zug, Nyárzug, Bűtezug, Fűzfás zug, Nagyhalomzug, Nagy-lórézug és Láposszeg.

Debrecen határa középső részének összes vízfolyásai, erei a Csere szélétől a hortobágyi Ökör- és Juhföldig kivétel nélkül a Kösibe igyekeznek. Nevezetesen a Kondoros és mellékágai, a Tócó, Kutya, Agod, Zsong és Vérvölgyek. Utóbbiak egyesült folyását már а XVII. században, az ebesi, kötelesi földön Kösinek hívták. Ez a Kosi veszi fel a Fegyverneki vagy Peceér, a Kadarcs, Szovát alatt az Ürmös, Szoboszlón a Korpád, Nádudvaron a Rendekér vizét.

A Kösire nézve nagyon jellemző sajátosság, hogy csaknem minden kanyarulatának külső hajtásánál egy-egy mesterséges halom őrködik. Römer Florisnak is feltűnt ez. (Compte Rendu 1876. 153. 1.) Én különböző térképekről a Kosi partján

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.

__________________________269