A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei
268 72. b. Kerektó. Parlaghon. 1835. (D. L. Tkpgy. 31.) Keserűér. L. Sárcsérnél. 73. Keserűvizű kút. A Hortobágy mátai részén. Kungyörgy tava közelében. A múlt század hetvenes éveiben ásták. Vegyelemzés után hashajtónak talált vizét megpróbálták kereskedelmileg értékesíteni. De a budai keserűvizekkel nem bírta a versenyt. Értekezések a természettudományok köréből. VIII. к. II. az. 1877. Dr. Schwarzer (Vedrődi) Viktor: „A hortobágyi keserűvíz elemzése.” E kis füzetből tudjuk, hogy 1874-ben, a 6.5 méter mélységig ásott kútban, vasdús márga agyagban gipsz- jegeceket találtak. A vegyvizsgálat megállapította, hogy e kút vize a sós-keserű vizekhez tartozik, chlórvegyületekben dús, e tekintetben teljesen eltér a budai keserű vizektől. Sótartalmára nézve legközelebb áll a budai „Erzsébet-forrás vizéhez. Mint gyógyvizet, jó sikerrel alkalmazták. 74. Kifogó lapos. Parlaghon, Monostor felől, benyúlik a gazdabb. Kígyós rét Elepen, a Kisálomzugban. 1752. (D. L. Tkpgy. 9. sz.) 75. Kincsesfenék. A Hortobágy zárni részén: 1883. (Berényi térképe.) 76. Kismélyföldes lapos. Ohat közepén (Zelizy id. m. 31. 1.) 77. Kóc folyása, az erdős Fancsikán. 1632. L. fancsikai réteknél. 78. Kocka ere. Kocka kuttya. A hortobágyi juhfóldön. Újváros felől a Kockatelken, amelyet 1700-ban nevez meg Varga Mihály nevű 74 éves tanú a nagy határperben. (D. L. Mátai ir. 25. sz.) E telek nevét Kocka Pál szenátortól kaphatta, aki 1663-69. közt a felsőjárási praediumok inspektora. A rajta lévő kút körül ugyanolyan nevű kis ér kanyarog. Közelben számos római kori barbársírt tártam fel apró laponyagok alul. (L. Berényi 1883. évi Tkp.) L. Fecskerétet is. 79. Kondoros vize vagy folyása. A parlaghi és a napkeleti bellegelő (Új földek) csapadékát levezető, kanyargós, többször szétterülő sekélyes vízmeder. Szabályozása végett ásták 80 évvel ezelőtt a már ismertetett Kádár árkát. A Kondoros szedi fel Parlaghon a Feketerét, lejjebb a Csukás, Perese és Kondoros laposainak, a Szélesrét (a Homokkert mögött), a Csonkási lapos és a péresi laposak vizeit. Elhagyván a debreceni földet, a mikepércsi határban egy darabig a vasút és az országút közt foly- dogál. A péresi vasúti megállótól 1080 mtr-re átmegy a vasút alatt s innen két kilométernyire a Tócóval egyesül. Innentől fogva nevezik Tekeresnek is. De a katonai térkép rajzolói még a szováti földön is Kondorosnak hívják. E folyó hosszúsága Parlaghtól a Tócóval egyesíilésééig 27.85 kim. Ebből 22.45 kim. esik a debreceni határra. Esését kilométerenként másfél méternek mérték. Folyása tehát jóval sebesebb, mint a Hortobágyé, Kadaresé, meg mint a középső és alsó Tócóé. A Kondoros partjain is feltünedeznek az ős- és népvándorlás kori népek emlékei. A pályi út menti nagy szőlőtelep ültetésekor sok bronzkori edény került elő. Néhány a városi múzeumban. Mikepércs felé, a ref. egyház földjén népvándorlás kori sírok lappanghatnak. Mert onnan egy öreg juhász többször hozott be a múzeumba homokban talált római pénzeket, gyöngyöket, apró bronztárgyakat, temetkezések szokott mellékleteit. A Kondoros közelében éltek azok az ősemberek is, akiknek hagyatékából az ú. n. Atkos földön Szántay Aladár és Kovács János tanár a múlt század hetvenes éveiben kovaszilánkot, késpengét és más kőszerszámot szedegettek össze. Az árpád-kori magyarság is megülte a Kondoros mellékét. A Perzse-dombra telepedett Szalóksámson Szent Adalbert vértanú tiszteletére épült kőegyházával. Én Zoltai Lajos: Debrecen vizei. Közli: Radics Kálmán
