A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei

264

az első közelében. Az első fúrás 420, a víz elvezetése 120, a gázé 65, az ivó gyógyvíz berendezés 45 ezer pengőbe került. (Debr. Képes Kalend. 1933. évf. 98- 108. 1.)

52. Hodos kuttya. Elepen, a Kadarcs kanyarulatában Máta felől. 1762. (D. L. Tkgy. 61. sz.)

53. Holt Árkos. Tó, a Hort. p. zámi-csécsi részén, szemben az Árkus hídjával. A katonai trk. e helyen egy névtelen ovális alakú tavat mutat. Ennek felel meg Zám 1759. évi térképén feltüntetett Holt Árkos, amelynek délnyugati irányt követő folytatása Csécs laposa nevet visel. (D. L. Tkpgy. 90.) A Holt Árkos mellett feküdt Kun Pál kerlye, amelynek első emlékét a mátai 1582. évi határjárás oklevele őrizte meg, de megjelöli az 1759. évi zámmi térkép is.

54. Hoportyos. Valószínűleg mocsaras hely Máta és Csege közt. A mostani köznyelvről eltűnt. 1582-84. és 85. mátai határjárásnál. (D. L. Mátai ir. 5., 11., 14. sz.)

55. Hortobágy folyó. A róla nevezett pusztát úgyszólván a derekán vágja kétfelé. A Hajdúböszörményhez tartozó egykori pródi réten ered, ahol már Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet korában Háromág Hortobágyinak nevezték. (Csánky: Hunyadiak Kora I. k. 634. 1.) A horthi pusztát elérve, Szentmargita puszta felől magába felveszi Hollós, Hattyas, Bágy és Szandalék nevű erek vizét. Debreceni földön az útja 23.95 kim. Nádudvart el-hagyván, Ladány, Karcag határa közt ásott mederben folydogál a Berettyó felé. Esése alig van. (L. bővebben: Hunfalvy: A magy. birod. term, leírása II. k. és Zelizy id. m.)

Nemcsak a nevét viselő pusztának, hanem a 17 négyszög mértföldes debreceni határnak, sőt Hajdú vám. középső, nyugati és déli részeinek is fővízfolyása a Hortobágy. Messze területnek csaknem minden többi folyója, ere: az Árkus, a Kadarcs, a Kondoros, a Tócó, a Kosi közvetve vagy közvetlenül beléje torkollik. Mind e vizek partjait a török dúlások előtt templomos, tornyos viruló falvak gyöngysorként szegélyezték. A debreceni múzeum a Hortobágy vize mellett az ősember és a népvándorlás-kor emlékeit is feltárta.

A Hortobágy folyó nevével árpád-kori okmányokban is találkozunk, pl. 1248. és 1264-ben. (Fejér Cvd. dipl. 1V13., 18. Katona VI. 121., ismét Fejérnél 1V/3. 41. Jerney id. m. 56.1.)

Ortvay a H. nevét így magyarázza: gyöke valószínűleg egy-értelmű a horh, horny, horzs szók gyökével, amely vájást, túrást, rovatékos vonalat jelent. Ebből az elavult bort ige = dörzsölés által koptat, váj, túr. Innen horto igenév és hortó-ágy = foldettúró vízmeder; könnyebb kiejtéssel: horto-v-ágy, horto-b-ágy.

Ortvay nem vette itt figyelembe, hogy e víz mellékén az. Árpád-korban már volt Horth nevű falu (ma puszta Újváros határában) és Bágy nevű birtok is (ma Szentmargita puszta, vagyis Tiszapolgár része). E két birtok nevének összetételéből is kialakul a Hort-bágy, azaz Hortobágy. Sót emlékezetbe hozhatjuk IV. László királyunknak 1285-ben „in Hortubag" kelt oklevelét, amely által megerősíti Lóránt erdélyi vajdának, István szatmári főispánnak és Jakab mesternek adományozását rokonuk (és Debrecen földesura) Roffoin bán javára, aki amazoktól Gáborján monostorát kapta ez alkalommal. (Zichy Okmt. I. 63.)

A váradi Regestrumban pedig Hortu, melyet Kandia Holtnak olvasott, személynévként fordul elő.

Érdekes, a hajdani Parlagh falvának ma Hadházhoz tartozó északi részén is volt

Zoltai Lajos: Debrecen vizei. Közli: Radics Kálmán