A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Debrecen vizei

263

Gyékényestóról pedig hallgat. (D. L. Ohati stb. ir. 236. sz.)

1780. Gyékényesfenék. (D. L. Tkpgy. 8. sz.)

1883. Ugyanígy Berényi tkp.

43. Gyilkosrét. Fancsikának a város felőli oldalán, a létai és diószegi utak közt. 1773. (D. L. Tkpgy. 87. sz. a.)

44. Gőderné kuttya, Hort, pusztán, Újváros felől a mai Kocka-telek tájékán lehetett.

1561. Enyingi Török János határigazító levelében: „penes puteum Gewderneye vocatum . (D. L. Mátai ir. 3. sz. a.)

1700. „Gőderné kúttya az árvizektől már betemetődőtt -mondja egyik tanú; „Gőderné kúttya a Kockatelken volt - mondja a másik. (D. L. Mátai ir. 25. sz. a.)

45. Görbeér. Ohaton, Kócs felől. Onnan jön be Ohatra, a Parajos halomnál s miután nagy ívben megkerüli a Meggyes halmot, ismét visszafordul a kocsi földre. 1759. (D. L. Tkpgy. 90. sz. a.)

46. Hajnalkuttya. Hetedik határjel a debreceni Nagycsere és Haláp közt, Somán innen. 1620. évi határjárásnál. (D. L. Ohati ir. 108. sz. a.)

47. Halas réttye. Hort. p. zárni részén, az Árkus és Mérges közt. 1759. (D. L. Tkpgy. 90. sz. a.) Van Halasfarka és Halas-foka is. 1883. Berényi térk.

48. Halastó, Nagy- és Kis, a debreceni Parlagh puszta észak-keleti részén, a Halashegyektöl délnyugatra. 1835. (D. L. Tkpgy. 31. sz.)

49. Háromág, - háromfelé nyúló ér Ohaton. Alsó ága az ohati telek mellett vonul el; folytatása ennek a Mátyásét-, amely a Bodáccsal egyesül; másik ága a Szántásfokon át a Morotvába megy; harmadik ága a Völgyes vagy Fejértó felett hosszan benyúlik a csegei földre. 1780. (D. L. Tkpgy. 8. sz.,)

50. Határfertő. A mátai 1582. évi határjárásnál emlegetik, mint Csege felől eső határjelzőt. (D. L. Mátai ir. 5. sz.)

51. Herep. Ohat nyugati határa. A Tiszának holt medre, már az Árpád-korban is ezen a néven. Mortva Herepnek is nevezték. (Csege térképe a XVIII, századból, Szabolcs m. levéltárában.) (Hereptó a katonai térképen.

1336. Ohatbirtok határjárásánál. (Kár. Okit. I. 122.) Debrecen a herepi halászati jogot ezelőtt bérbe szokta adni. 1788. (D. L. Limbus. Szám nélkül.)

Árpádkori oklevelekben említtetnek Her, Hér nevű folyók, patakok. Van Hennád nevű folyónk is. (Ortvay: M. orsz. régi vízr. I. 370., 371.)

51. b. Hévizek vagy hőforrások. Mert ilyenekkel is dicsekedhetik már Debrecen. Az Alföld több helyén, főként a szomszédos Hajdúszoboszlón végzett sikeres mélyfúrások kecsegtették Debrecen város vezetőségét arra, hogy Debrecen közelében való mélyfúrásra nézve szerződést kössön a pénzügyminiszterrel. A várostól keletnek, a sámsoni és nyíracsádi országutak elágazásánál magánterületen 1929 aug. 2-án kezdte meg az Alföldi M. Kir. bányászat kutató kirendeltség főmérnöke „Faller Gusztáv a mély-fúrást. 1931 végén 1737 méter mélységből 65 C fokos sós forró víz és földgáz tört elő. A város a gyógyhatású vizet 3.5 kiló-méter hosszú szigetelt csövön a nagyerdei fürdőbe, a hamarosan felépített, jóval közelebb fekvő kassaúti népfürdőbe, a földgázt pedig az 5 kilométernyire lévő gázgyárba vezettette, ahol szén-gázzal keverik. Az alkolikus-konyhasós-jódos-bromos hévvizet bitumen szagától megtisztítva, palackozva, szénsavval telítve vagy anélkül, mint ivó gyógyvizet is forgalomba hozták. 1934-ben hasonló sikerrel másik kutat is fúrtak

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.