A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Dankó Imre: Debrecen története két bibliográfiában

először nagyon is körüljárta, illetve körüljárja és a „körüljárásai” (legtöbbször levéltári, vagy éppen bibliográfiai kutatásai) során talált valami érdekes, ám korábban nem nagyon, vagy egyáltalán nem emlegetett szempontot, adatot, véleményváltozást, netán tévedést azonnal egy-egy tárcaszerű (újság-) cikkben feldolgozta és közreadta. Valóban sok újságcikket írt, az újságírás történetével; kapcsolódva a témához a nyomdák, a kiadók történetével is sokat foglalkozott. Sőt, egyes „hőseinél” külön hangsúlyt fektetett arra, hogy felderítse, meghatározza a kérdéses személyiség viszonyát az újságíráshoz, általában a sajtóhoz, a könyvkiadáshoz, a könyvtárakhoz, (egyik első, a Könyvtáros 1966. évfolyamának 4. számában megjelent cikke: jegyen minden helységben olvasóintézel". Táncsics Mihály könyvtárügyi programjaid ilyen tárgyú).

A Tájékoztatót követően találjuk Bényei Miklós igen rövidre fogott, de élete és munkássága minden lényeges mozzanatára ...-így könyvtártudomány i- bibliográfiai munkásságára is- felvilágítással szolgáló Önéletrajzát. Ebből az önéletrajzból megismerhetjük azokat a témaköröket és azokat a személyiségeket, akik, illetve amik foglalkoztatták. Illetőleg feltárja azokat az összefüggéseket, amelyek az egyes témakörök között, vagy a bemutatott személyiség és valamelyik témakör között fennáll és amelyek tudományos kutatásaiban és feldolgozásaiban mindvégig megtalálhatóak.

Bényei Miklós 1943. január 5-én született a taktaközi, Tokajhoz közel eső, 1951 előtt évszázadokon át Szabolcs megyéhez tartozott (ma Borsod-Abaúj- Zemplén megyei község) Tiszaladányban. Nem egy tőle származó írásból is tudjuk, de egyébként is bőséges irodalom szól arról, hogy Tiszaladány nem akármilyen község, hogy lakosai soha se voltak olyan földhöz kötött jobbágyok, mint amilyenek általában voltak a jobbágyközösségek tagjai. Bényei Miklós szülei sem egyszerű szegényparasztok, hanem, ahogy Ő fogalmazta meg: „többet akaró kisparasztok" voltak. A faluban korán gyökeret vert a falukutatók-népi írók nyomán egyfajta olyan paraszti öntudat, amely nem idegenkedett sem a gazdasági-, sem a társadalmi-, sem pedig a kulturális változásoktól, általában az újításoktól. Nem ismeretlen, hogy mily bensőséges kapcsolat alakult ki a falu és a kert-magyarország apostolaként ismert Somogyi Imre között. Illetőleg, részben Somogyi Imre közvetítésével több kimagasló személyiség (Móricz Zsigmond, Dai-vas József, Féja Géza, Szabó Pál, Veres Péter, Németh László stb.) és Tiszaladány között. A faluban „írástudó parasztság” élt és ennek köréből emelkedett ki a magyar naív festők egyik legnagyobbika: Győri Elek. Maga a Bényei-család is „rendelkezik” író elődökkel, akiknek a munkáit részben helytörténeti-, részben néprajzi értékük miatt sorra kezdenek kiadni a hálás, falujukat szerető utódok [Takács Gáborné Cserés Julianna emlékirata (Tiszaladány, 1979.) Múzeumi Kurír 40. 1982. 3-36. p. stb.] Ennek az igényes, felfelé törő paraszti nyitottságnak az eredetét mind O, mind kilenc évvel idősebb bátyja, József, a debreceni kultúráiét oly sokoldalú (újságíró-szerkesztő, színigazgató, irodalomtörténész, költő, stb.) vezető egyénisége, Tiszaladány „kálvinizmusából” eredezteti. A családban ezt a felfelé törekvést nemcsak az jellemezte, hogy „irodalmi érdeklődésűek”, hogy olvasó, sőt író emberek voltak, hanem az is, hogy gyermekeiket taníttatták. Mind József, mind Miklós a helyi elemi iskolán túl, a tokaji polgárit, illetve a tokaji gimnáziumot „elvégezve” egyetemekre kerültek. József Nyíregyházán át Debrecenbe, Miklós pedig egyenesen Budapestre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre,

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 235