A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Dankó Imre: Debrecen története két bibliográfiában
234 1916-1953. Db. 1953.; Korompai Gáborné: Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár. Zürich, 1998.). Könyv-könyvtárkultúrának alapvető „segédeszköze” a könyvek leltározásából kinőtt bibliográfia tudománya. A bibliográfiák nélkülözhetetlen alapjai a tudományos munkának; könyvészeti tájékozottság nélkül akár ne is fogjanak semmiféle tudományos munkához. Debrecen eldicsekedhet azzal, hogy falai között mindig akadtak jó mesterei, sőt professzorai is a könyv-könyvtártudománynak, a bibliográfiának (Csűry István: A könyvtári kutatások debreceni műhelye 1950-1975. Könyvtári Figyelő. X 1976. 1-2. Sz. 9-14. p.; Uő.: Könyvtári kutatások Debrecenben 1950- 1975. Uo: XI. 1977. 37-68.p.; Sz. Szabó László: Debrecen könyvtári kultúrája. Könyvtáros, 1961. 717-722.p.). Tekintve, hogy a bibliográfiák nagy többsége történeti (helytörténeti) munka, és, hogy a nem közvetlen történeti feldolgozásoknak szükségszerűen van történeti (például tudomány-, irodalom - stb. történeti ) része is; elmondhatjuk, hogy szerencsés esetekben még olyan gazdag- sokrétű történetű városnak is, mint amilyen Debrecen is, történeti- helytörténeti bibliográfiákból megismerhető a története. Az alábbiakban két bibliográfián keresztül szeretnénk feltételezésünket bizonyítani. Az ilyen szempontból ismertetendő két bibliográfia szerzője Bényei Miklós, akit, mint a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveinek és egyéb kiadványainak munkatársát is ezzel a tanulmánnyal kívánjuk köszönteni születésének 60 éves évfordulója alkalmából Az első bibliográfia mintegy személyes bevezető is szolgál a másik nagy, Debrecen helytörténeti irodalmáról számot adó bibliográfiájának. Ez a bevezető bibliográfia: [Bényei Miklós (összeállította)]: Bényei Miklós szakirodalmi és publicisztikai munkássága 1964 - 2002. Személyi bibliográfia. Debrecen, 2003. 117p.|. Amint látjuk autobibliográfiáról van szó, mégpedig egy méltán neves tudós, többek között bibliográfus autóbibliográfiájáról. Nagyon fontosnak tartjuk Tájékoztató (5. p.) című rövid bevezetését, amelyben a szerző vallomásosan elmondja, hogy mit jelent és jelentetett számára a könyv, a könyvtár, tágabb értelmezésben a tudomány és természetesen a bibliográfia. „Hatvan éves lettem. Ilyenkor az ember számvetést készít, mit végzett eddig, mire futotta erejéből, lehetőségeiből, mit engedtek meg a körülmények. Miután már középiskolás koromban azt terveztem, hogy könyvtáros-bibliográfus és tudományos kutató leszek, és a jó sorsom megengedte e vágy beteljesülését, az látszott célszerűnek, ha -némileg stílszerűen- összeállítom nyomtatásban megjelent közleményeim jegyzékét ”. A könyv címével kapcsolatos kérdéssel kezdenénk a nagyszerű autobibliográfia ismertetését. Áttekintve a munkát kérdésessé válhat, hogy a címében miért élt olyan megszorítással, hogy „szakirodalmi és publicisztikai" munkásságát adatolja? Van másmilyen is? A szakirodalmi munkákat nem tartja publicisztikának? Egyáltalán hogyan értelmezi a „publicisztikai” jelzőt? A publicisztika kifejezés a közvéleményben szorosan tapad az újságíráshoz, a cikk-tárca íráshoz. Bényei Miklós minden bizonnyal nem egészen így értelmezte, nem is értelmezhette így ezt a kifejezést, hiszen akkor elhagyhatta volna jó néhány nagyon is fontos könyvének az adatolását. Bár, ki tudja? Bényei Miklós munkamódszere adhat magyarázatot erre a kérdésre. Bényei Miklós ugyanis minden tárgykörét, minden „bemutatott” alakját Dankó Imre: Debrecen története két bibliográfiában
