A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 231 Vladivosztok Az előző egy éves szünetet egy újabb, most fél éves pausa követte. Valószínűsíthető, hogy mind a két nagy szünet oka a körülmények voltak, s nem a levelező felek, akik bizonyára írtak is, csak a küldemények nem érkeztek meg. A keltezés alapján /1920. jan. 6./ Vladivosztokból íródott a levél, tehát nem tábori-, vagy vöröskeresztes lap. Vladivosztok - mint tudott dolog -, Szibéria keleti részén a Japán tenger partján lévő kikötő. Ide gyűltek össze azok a magyar származású hadifoglyok, akik megtudva sok szerencsétlenül járt honfitársuk mártír sorsát, akik Oroszországon keresztül utazva - a „rövidebb úton"- akartak hazajutni. Jelentős részük azonban a polgárháborúban a harcoló felek, vagy a vörösök, vagy a fehérek áldozatává lett. Az 1920. jan. 6-i levélből kitűnik Omszkból az angol misszió segítségével jutott el Vladivosztokba. Égerházi idekerülése folyamán érezte, hogy az ezer veszély között őrangyala van /Ez esetben édesanyjára gondolt/. Majd közli: "Néhány napja beköszöntött az új esztendő, s a múlttal eltemettünk mindent, s várjuk egy jobb jövő virradását." Bízott abban, hogy mire a fák kizöldülnek, akkorra már otthon lesz. Mint tudjuk az oroszországi hadifoglyok történetéből ebben a reményében is csalódnia kellett, mert Vladivosztokból a magyar foglyok hajóval történő hazaszállítása csak 1920. okt. 6-án kezdődött meg. Égerházi Gábor következő levelében / 1920. jan. 24./ már le is írja, hogy kilenc hónap óta az angol missziónál van alkalmazásban, s azokkal együtt jött Omszkból Vladivosztokba. Hiába volt az angol kapitány jó szándékkal, mégsem tudta elősegíteni az ő hazaszállítását, csak azt tudta megtenni, hogy átadta őt az amerikai vörös- keresztnek, amelynek módja lesz az ő problémáját megoldani, mivel az utóbbi szervezetnek hivatalosan engedélyezve van a volt hadifoglyok hazaszállítása. Ezt a hosszú, több oldalas levelet 1920. febr. 16-án követte az újabb. Az előzőt az említett angol kapitány segítségével küldte el. A jelenlegi levélből kitűnik, hogy az angol parlament sürgetné a szibériai foglyok mielőbbi megmentését, /mint ismert nemzetközi adakozásból és a magyar kormánypénzbei i segítségével történt meg azután októbertől kezdve a volt foglyok hazaszállítása a Csendes Óceánon át Kína és Japán érintésével az Indiai Óceánon, a Vörös-tengeren keresztül Triesztig, innen vonattal. Októberig azonban még Vladivosztokban kellett tartózkodni, ahol Amerikában kiadott magyar nyelvű újságokból értesültek a trianoni békeszerződésről, arról, hogy mi történt a háború után drága hazájukkal. Égerházi Gáborban egy melegszívű, családját, kivált szüleit rend-kívül szerető embert ismerhettünk meg. A szeretet mellett a tisztelete igen jellemző volt rá. Különösen apját tartotta sokra. Sajátossága, hogy leveleiben, lapjain a szülők közül mindig édesapját említette elsőnek. Tisztelete olyan mértékű volt, hogy írásaiban a szülők neveit mindenegyes alkalommal nagybetűvel írta/Apám, édes jó Anyám/. Ragaszkodására jellemző, hogy az elmúlt viharos évtized ellenére is 24 Bécsből /csupán tíz hónapig tartózkodott ott!/, 6 a frontról és 67 fogságból /összesen 97/ levelezőlapja, illetve levele maradt fenn. Másrészről a hadifogság nehéz körülményei között is megőrzött 25 otthonról küldött írást, és hazahozta azokat. így módunk volt 122 postai küldeményt és néhány hivatalos iratot /pl. iskolai bizonyítvány/
