A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
létéről van szó, azt még nem kapta meg. Bánkódik, hogy a bevonulás miatt segítség nélkül maradtak szülei. Vigasztalónak találja azonban, otthon van Mariska, aki egyre nagyobb leány lesz. Barnáidból küldi 1918. márc. 4-i lapját, ebben közli, megkapta az okt. 3-án Hajdúhadházon feladott postát és tudomásul veszi Laci Örkényi /géppuskás / kiképzését. Helyesli, hogy a .földet kiadták felesbe, így édesapja, édesanyja nem terhelődik túl. Megismétli az apjának szóló névnapi jókívánságait és reményét fejezi ki, jövőre már személyesen mondhatja el szóval is, amit szíve érez. Itt jegyezzük meg, hogy valószínűleg elővigyázatosságból az eddigiekben egyetlen szó utalás sincs a küldeményekben az oroszországi eseményekről, nehogy a polgárháborús felek valamelyike megakadályozza a lap továbbítását. Mindenesetre ez a lap magyarul íródott és nem németül, akárcsak az 1918. márc. 18-i a szintén Barnaulból küldött írás. Ez utóbbiban egész költői szárnyalással arról ír, hogy álmában hazatért és hogyan találkozott évek után családjával. Orosz vöröskeresztes lapon magyarul ír Barnaulból 1918. ápr. 7-én. Kéri szüleit, hogy ők is magyarul írjanak ezután. Beszámol arról; keringenek a hírek, kicserélik a hadifoglyokat, de hozzáteszi, ezt csak akkor fogja elhinni - az eddigi sok csalódás miatt - "...míg édes hazám határkövét meg nem látom." 230 Szűcs Ernő: Egy 39-es baka levelei II. rész Tobolszk Miért, s hogyan került az új helyre arról nem szól, de közli az 1918. jún. .9-i lapján, hogy a német konzul meglátogatta táborukat és megbiztatta a hadifoglyokat, két- három hónapon belül haza jutnak. De azt is írja: "Hisz annyiszor csalódtunk, hogy a remény már mint vak fény tűnik elénk, mely hiteget, biztat évekről-évekre. A remény kihalt szívünkből, de a vágy, az az édes vágyódás még erőt ad a léleknek, és azt súgja biztatóan: nem csüggedni! ...a viszontlátásig csókolja a családot." Omszk lm ismét új helyről küldi 1918. aug. 10-i lapját. Az írás szerint egy hadirokkanttal, akivel az állomáson találkozott, azért küldi ezt a lapot, mert a rokkant talán előbb hazajut. A barnauli táborból három nappal ezelőtt indultak el. Abból a táborból, ahonnan előzőleg már két transzport hazament. De, hogy órájuk mikor kerül sor, azt nem tudják, mert az Uraiban most harcok dúlnak, s ez akadályozza a szállítást. /Ez az első eset, hogy harci cselekményekre utal Egerházi Gábor!/ Mindenesetre ez a megjegyzés arra mutat rá, hogy a fogságban lévők Szibériából nyugatra utazva akartak hazatérni, ami a rövidebb út lett volna, de mint kiderült, az szinte járhatatlanná vált. Közel egy évi szünet következett be az otthoniak értesítésében, mert az Omszkból küldött következő lap 1919. jún. 14-én lett keltezve. Elkeseredve írja, hogy több mint másfél éve nem kapott hírt otthonról, s ehhez hozzáfűzi: "Szívem tele volt örömmel, amikor néhány sort olvastam magukról, és most semmi remény, semmi kilátás!" Máskülönben sokat dolgozom /de hogy mit?/ és szeretnék sokat írni, de nem szabad. A szigorúbb körülményeket az is jelzi; ez a lap ismét németül van írva.
