A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
tásra. A gyenge táplálkozáshoz járult a tisztálkodási körülmények alacsony foka. Gyakran hetekig nem volt mód mosakodásra. A fekhelyek zsúfoltsága, méghozzá emeletes priccsek, a hatóságok közömbössége, az egészségügyi intézmények ritkasága, s azok felszerelés és gyógyszer hiánya, valamint ezek együttes hatásaként járványok /tífusz, vérhas/ ütötték fel fejüket, amelyeknek következtében egy-egy alkalommal a táborlakók 20-35 %-a halt meg. Nem véletlen tehát, hogy Égerházi Gábor minden írásában közli; az ő egészsége megfelelő. Arról azonban nem írhatott, hogy az ő táborában egyébként milyen az általános egészségügyi helyzet. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 219 A táborokról A táborokról szólva el kell mondani, hogy az 1914-1915-ben ejtett foglyokat elsősorban az európai Oroszországban helyezték el, később ezeket a foglyokat, különösen a magyarokat Szibériába telepítették át. Itt a szokatlan hidegben a lerongyolódott, megfelelő lábbeli hiányával küzdő legénységi állományú között rengeteg lett a fagyások miatt amputálásra /kórházak!?/jutó fogoly. Maguk a táborhelyek mindenekelőtt az orosz-japán háború után létesített, nagy költséggel épített "katona városok" /vojénni gorod/ kaszárnyáiban voltak. A cárizmus akként ítélte meg a helyzetet, hogy az elszenvedett vereség egyik oka az utánpótlási bázisok távolsága, ezért Szibériában sok kaszárnyát építettek. Ezeket használták fel hadifogolytáboroknak, de a foglyok számának gyors növekedése miatt rövidesen félig földalatti barakkokban helyezték el a hadifoglyokat. Ez utóbbi helyiségek sötétek, alig szellőztethetőek, másrészről fűthetetlenek voltak, így együttesen, kivált a többemeletes priccsrend- szerrel rendkívül egészségtelennek bizonyultak. A táborokban külön-külön néhány ezer, legfeljebb 5-6 ezer foglyot őriztek, de előzőleg, a fogságbaesést követően 20- 30 ezres un. gyűjtőtáborokba vitték katonáinkat, ahol a fent leírt körülmények következtében /éhezés, vízhiány, higiéniai helyzet/ legyengültek és az élősdiek özönlötték el őket. Hadifogoly munkáról Az első időszakban alig volt mód a bizonytalanság, az unalom elől menekülni. Később, 1915-től, méginkább 1916-tól azonban a legénységi és altiszti munkaképes állományúaknak lehetett munkára menni. így némi keresetre is szert tehetett a fogoly, élelmezését, ruházatát javíthatta. /Tisztek nem vállalhattak munkát!/ Nem volt közömbös az sem, hogy csinálhatott valamit. Csakhogy a "nicsevó" szemlélet ez esetben is érvényesült. Ipari, vagy értelmiségi képzettséggel rendelkezőket mező- gazdasági munkára küldték és fordítva. így került Égerházi Gábor banktisztviselő az építőiparba, majd az üvegiparba, erdőirtásra, és később, s csupán egy hónapra a mezőgazdaságba, amit otthoni, családi tapasztalatai alapján mégiscsak ismert.
