A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
218 szerte hanyagságáról híres orosz posta kezelőszemélyzete miatt a küldemények jelentős része eltűnt. Később, a polgárháború, a forradalmak zűrzavaros körülményei között pedig közel másfél évig semmiféle értesítés nem érkezett Égerházi Gábortól. Ezek ellenére feltétlenül szólnunk kell arról, hogy a II. világháború alatti, utáni híradási viszonyok összehasonlítatlanul ennél is rosszabbak voltak, amikor is egyetlen értesítés sem jöhetett a szovjeteknél lévő hadifoglyoktól. Addig az I. világháború alatti, utáni hadifogságot szenvedő Égerházi Gábor és családja által megőrzött írásokból 92 darab állt rendelkezésünkre/ ebből 67 jött a fogságból, 25 ment Hajdúhadházról/. Igaz, ezek általában 50-60 napos késéssel kerültek kézbesítésre, így egy-egy kérdés felvetésére és annak megválaszolására 100-120 napra volt szükség. Figyelembe kell vennünk azonban azt, hogy a lapokon, leveleken túl 1914- 1917 között távirati értesítések is történtek, sőt volt példa pénzküldemények továbbítására is. Következésképpen, a tagadhatatlanul előforduló hiányosságok ellenére, az I. világháború folyamán a hadifoglyok számára a postai ellátás sokkal emberibb volt, mint harminc évvel később a II. világháborúban. Az írások - egy közbülsőt, valamint az utolsó négy, s ez utóbbiak már nem a hadifogolytáborban íródtak - csupán levelezőlapok és nem levelek. A lapok különbözőek. Az első három még - valószínűleg még zsebben maradtak - magyar katonai tábori levelezőlapok, a továbbiakban azonban már az orosz közigazgatás által a hadifoglyok részére rendszeresített nyomtatványok voltak. Ez utóbbiak egyik oldalán a címzésnek és a feladó nevének, adatainak, másik oldalán a közleménynek volt hely kialakítva. Lényegében azonos volt a lapok beosztása az orosz Vöröskereszt jelével ellátott és ezen szervezet által rendelkezésre bocsátott levelezőlapok esetében is. A család által Hajdúhadházról küldött lapok mind a "Hadifoglyokat Gyámo- lító és Tudósító Hivatal, Budapest, Üllői út 1." alatti szervezet által rendszeresített, a Vöröskereszt jelével ellátott "Levelezőlap Hadifoglyok részére" nyomtatvány volt, cím és közleményi oldallal. A levelezési helyzet - bár ez volt a fogoly és az otthon közötti egyedüli kapcsolattartási forma - bemutatásánál is fontosabb a hadifoglyok általános helyzetének ismertetése. Ez szintén nem kerülhetett megírásra /cenzúra/, de egyes lapokból a sorok közül mégis kiérződik, vagy a fogságból hazatértek elmondásából lettek köztudottak. Szűcs Ernő: Egy 39-es baka levelei II. rész Néhány általános jellemző vonás Először is a bizonytalanság érzetéről kell szólnunk, ami nagyon meggyötörte a foglyokat. A fogságba esett nem lehetett tisztában azzal, hogy milyen bánásmódban lesz része. A gyakori motozásokról, a javak eltulajdonosításáról már szóltunk, de az is kérdéses volt - erről sem lehetett írni - milyen az őrség? Milyen a táborparancsnok? Az orosz katonák, főképpen a kozákok gyakran verték a foglyokat. Az élelmezés - kivált a gyakori sikkasztások miatt - rendkívül gyenge volt, s a magyarok számára szokatlan is. Többször volt pl. káposzta- és répaleves, sokszor adtak kölest, de az oroszoknál szokványos feketekenyér sem volt azonos a mi mindennapi kenyerünk fogalmával. Az étkeztetés során hús ritkán és akkor is kisadag, ráadásul nagyrészt hal került ősz-
