A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Antal Tamás: Az esküdtszékek reorganizációja (1896-1900), különös tekintettel Debrecenre
202 Antal Tamás: Az esküdtszékek reorganizációja... Az esküdtszéki reform értékeléséhez 1. Az esküdtszékek atavizmusa Az esküdtbíráskodást nagy várakozás előzte meg, amelyet vegyes értékelések követtek. Az elméleti jogászok pozitívan, a gyakorló jogászok olykor kritikusan nyilatkoztak a jury intézményéről. E helyütt a szakirodalomban megjelent negatív észrevételekből és nyilatkozatokból válogattunk. Még az esküdtszéki reform életbeléptetése előtt panaszkodott Finkey Ferenc arra, hogy “a jury 30 éves fennállása daczára sem tudott nálunk valami nagy népszerűséghez jutni, s még ma is a nagyközönség előtt meglehetősen idegen intézményként tűnik fel”. Ennek okát abban látta, hogy az esküdtszék hatáskörét szűkre szabták és az országban csak tizenegy városban működött. Flivatkozott Glaser néniét jogtudós hasonlatára: “hogyha valahol csupán sajtóügyekre nézve van az esküdtszék alkalmazásban, ez oly egyedül álló fához hasonlít, mely egy viharnak kitett pontra iiltettetvén, nem képes egymagában az idők viszontagságainak ellentállani s elpusztul, holott a legzordonabb helyen is, ha több ilyen fa együtt van, az idő viszontagságainak daczára is nőnek és erősödnek.” A sajtóesküdtszéket inkább politikai, mint sem jogi intézménynek tartotta.12 Már 1900 júliusában, fél évvel a Bp hatályba lépése után publikáltak az esküdtszék ellen. A Jogtudományi Közlöny mérsékelten és elnézően bírált, s az adódó hibákat inkább a rendszer kiforratlanságában és a perrendtartás egyes hibáiban, sem mint az esküdtekben vélte megtalálni. Az egyik ilyen kritikai pontot abban állapították meg, hogy a Bp nem enged kérdést az enyhítő körülmények iránt, “s így az esküdt magas büntetési maximumaink mellett előre megközelítőleg sem lehet tájékozva a kiszabandó büntetés mértéke iránt. [...] Az esküdt, megriadva a szigorú közvádtól inkább felmentésre szavaz, sem hogy az ő szavazata folytán a bíróság a maximum és minimum közti széles latitude felhasználásával túlszigorú büntetést szabjon ki.” Máskor a tárgyalás vezetését vagy a kérdések hibás szövegezését találták a téves döntés forrásául. Mindenesetre az ismeretlen szerző bizakodó volt: “nem szabad hibáztatnunk a kezdet nehézségeivel küzdő esküdtek esetleges tévedéseiért az esküdtszéki intézményt”.1j Két évvel az esküdtszékek hatáskörének kiterjesztése után 1902. december 13-tól 1903. január 17-ig a Magyar Jogászegyletben fórumot tartottak, amelynek dicsérő állásfoglalásával szemben Kármán Elemér szombathelyi ügyészségi aljegyző fejtette ki észrevételeit az esküdtbíráskodással szemben. Adatokkal igazolta, hogy az esküdtszék előtti eljárás inkább kivételes jellegű, mivel csupán 15 ilyet folytattak törvényszékén 1900-ban és 1901-ben is, 1902-ben pedig 13-at szemben a 300-on felüli szakbírói ítélettel. Ezen kevés eljárásról sem volt emelkedett véleménye. Nézete szerint a magyar büntető eljárásban kétféle igazságot szolgáltattak: az esküdt- 32 33 32 Finkey Ferenc: Az esküdtszék a magyar büntető eljárásban. Ж 1898. november 4. (44. szám) 309. p. 33 Az esküdtszéki intézmény ellen. Ж 1900. július 6. (27. szám) 209. p.
