A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei

kam ganz ausser der Fassung” [Klauzál és Beöthy emberszeretetről fecsegett - én egészen magamon kívül voltam].81

Csak találgatni lehet, vajon miért Wodianer Sámuel (1786-1850) bécsi és pesti bankár, nagykereskedő társaságában kereste fel Beöthy augusztus 17-én a grófot.82 Széchenyi ugyanis egyetlen szó kommentárt sem fűzött e tényhez. Valószínűleg a vasútépítésben, közelebbről az ún. balparti vonal építésében (amely az országos pénzügyi küldöttség napirendjén is szerepelt) érdekelt pénzember és az ekkor már az e vasút mellett elkötelezett bihari követ83 tájékoztatni, esetleg megnyerni óhajtotta a közlekedés fejlesztését különösképpen szorgalmazó grófot. A balparti vonal engedélyezéséért munkálkodó Középponti Vasút Társaság tőkéjének jelentékeny hányadát biztosító Ullmann Móric és Wodianar Sámuel között szoros üzleti kapcsolat volt, a pénzügyi küldöttségen belül elsősorban Klauzál Gábor és Beöthy Ödön támogatására számíthattak; Széchenyi augusztus 21-i és augusztus 24-i (amikor újabb választmányi ülés volt) feljegyzései legalábbis ezt tükrözik. Bizalma jeleként augusztus 24-én valamelyik írását is megmutatta a két követnek, de hogy konkrétan melyiket, az nem derül ki.84

Ezután csaknem két hónap elteltével bukkan fel megint a bihari politikus neve Széchenyi naplófüzetében. 1844. október 17-én rokoni körben — mint maga írja: „indiszkrét” módon - dicsekedve mesélte, a közös adóviselésről folytatott vitákra célozva, „miképpen ültettem fel - Vukovicsot, Lónyayt, Beöthyt és Teleki Lacit, s hogyan használtam ki Zsedényit.”85 * Források híján nemigen állapítható meg, pontosan mire utal, hiszen egyfelől mind a négy reformpolitikus, másfelől a konzervatívok kiválósága - ismert megnyilatkozásaik szerint - az adózás ügyében következetesen kitartott álláspontja mellett.85 A rendek éppen ezekben a napokban, október 14-től október 26-ig tanácskoztak a nem hivatalos kerületi ülésben a pénzügyi munkálatról, és a többség mindjárt az első napon leszavazta a közteherviselés elvét, és függőben maradt a kiváltságosok és az adózók befizetéséből létesítendő országos közpénztárra felajánlott összeg nagysága is.87

Nehezen értelmezhető Széchenyi október 19-i bejegyzése is. Egyebek között a közös adó kérdéséről József főherceg (1776-1847) nádorral folytatott aznapi beszélgetés lényegét rögzítette, és ehhez kapcsolódóan a papírlap szélére odaírta: „Beöthy: ellene”.88 A bihari követ akkori beszédei egyértelműen tanúsítják, hogy ő

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 171

81 Széchenyi, 1844-1848. 86.p.

82 Széchenyi: Napló. 1045.p. (Győrffy Miklós fordítása): német eredetije: Széchenyi. 1844— 1848. 92.p.

83 Vö. 1844. júl. 16-i kerületi felszólalása. Kovács F. i.m. 5. köt. 167.p.

84 Széchenyi, 1844—1848. 93. és 95.p.

85 Széchenyi: Napló. 1054.p. (Győrffy Miklós fordítása): német eredetiben: Széchenyi. 1844— 1848. Il5.p. - Vukovics Sebő (1811-1872) temesi, Lónyay Gábor (1805-1885) zempléni követ és Teleki László gróf (1810-1861) a liberális ellenzék jeles képviselői voltak. Zsedényi Ede szepesi követ a konzervatívok egyik legfelkészültebb vezérszónoka.

85 Beöthy Ödön magatartásáról: Viszota Gyula: Bevezetés. In: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal: II. rész, 1843-1848. - Budapest: 1930. - XLVI-XLVII.p.

87 Kovács F. i.m. 6. köt. 206-207.p.. a további kerületi vitáról: uo. 225-263.p.

88 Széchenyi, 1844-1848. 117.p. - Győrffy Miklós fordításában a lapszéli jegyzet tényét nem jelzik, ily módon a szöveg értelme némileg módosul: Széchenyi: Napló. 1055.p.