A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei
nem a közös adózást ellenezte, hiszen meggyőződéses híve volt a közteherviselésnek. Sokkal inkább ellenezhette a közpénztár olyan, a főrendi többség által erősen lecsökkentett, megcsonkított változatban történő elfogadását, amely az eredeti elgondolásnak csak torzója. Ezért fordult szembe a két tábla közötti, az országgyűlés rohamosan közeledő berekesztése miatt sürgetett, de szerinte elvtelen alkuval. Széchenyi az utolsó percig reménykedett, hogy a közös teherviselés elve mégis többséget nyer. Megpróbálta az alsó- és felsőtábla többségét is közelíteni egymáshoz. Békítő törekvéseinek szellemében csitította Beöthyt és társait. Naplófeljegyzései szerint kevés sikerrel. A bihari politikus sem november 2-án, sem másnap nem hajlott a szavára; a második alkalommal ezért szemrehányást is tett neki.89 Ráadásul november 4-én a kerületi ülésen Klauzál és Beöthy a kormányzatot is bírálta, és ezt az udvar irányában szintén békülékeny gróf végképp nem helyeselte. „Lächerliche, eckliche Phraseologie von Klausal, Beöthy etc. etc. «a nép - - a zsarnok kormány etc.»” [Nevetséges, sarkos frazeológia Klauzáltól, Beöthytől stb. stb. ...]90 A rendek aznap este a szokásos évi adó tárgyában érkezett királyi választ (amely az összeg megemelését kérte) tűzték napirendre. Számosán hajlottak az igenlő válaszra. Beöthy Ödön viszont sajnálatosnak nevezte, „hogy több követ úr s a küldők is nem vetnek számot azon néposztály erszényével, melynek zsebébe nem oly könnyen gördül valami, mint ki szokott gördülni saját zsebünkből. íme, a leirat jött minden okadás nélkül, s azoknál, kik fillérezni szoktak subsidiumaikkal [közcélú ajánlataikkal], mily könnyen áll a lehetőség, milliókat róni a szegény népre.”91 Végül november 5-én a kerületi ülésen az alsótábla csekély, mindössze két szótöbbséggel elfogadta a közös teherviselés elvét. Széchenyi nagy diadalként ünnepelte naplójában, akárcsak azt - éppen a név szerint nem említett Beöthy indítványára -, hogy a majdani közpénztár kezelése az országgyűlés fennhatósága alatt legyen, a követi tábla törvényszabta kezdeményezési jogának megtartásával.92 Az országgyűlés utolsó négy napjának (november 10-13.) eseményeiről, pontosabban saját benyomásairól Széchenyi egyetlen naplójegyzetet készített. Roppant elkeserítette, hogy az adó ügye, vagyis a közteherviselés elve a felsőtáblán megbukott. Szokatlanul élesen fogalmazott a Beöthy Ödönről írt sorokban. Egyrészt azért, mert „megszegte a szavát”, vagyis nem tartotta be azt az ígéretét (ha egyáltalán tett ilyet), hogy nem fogja támadni a kormányt és a főrendeket.93 Az országos közpénztárról szóló újabb főrendi válaszról folytatott november 6-i kerületi tanácskozáson, majd november 9-én, ugyanabban a témában igencsak megrótta a felsőtábla többségét, őket vádolva a reformprogram kudarcáért: „a Főrendek magas politikája meghiúsítá minden nemesebb törekvésünket azon általam fel nem fogható tényük által, hogy az isteni elvnek alkalmazását csak egy millióval akarják megkísérlem.”94 172 Bényei Miklós: Szécsényi István és Beöthy Ödön kapcsolata... 89 Széchenyi. 1844-1848. 125.p. 9UUo. 126.p. 91 Kovács F. i.m. 6. köt. 321 .p. — Klauzál Gábor a megoldást a népképviselet irányában jelölte meg. 92 Széchenyi, 1844-1848. 127p. — A kerületi vitáról: Kovács F. i.m. 6. köt. 322-325.p., Beöthy Ödön felszólalásai: uo. 324., 325.p. 93 Széchenyi: Napló. I057.p. (Győrffy Miklós fordítása): német eredetije: Széchenyi, 1844— 1848. 130.p. 94 November 6-i nyilatkozata: Kovács F. i.m. 6. köt. 332.p., november 9-i szavai: uo. 443.p.
