A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
152 azonnali hatállyal ki lehetett utasítani a városból. A márNánáson lakó zsidókat nem kívánták jogaiktól megfosztani, de a jövőben egyetlen zsidónak sem szándékoztak engedélyezni a Hajdúnánáson való letelepedést. Ha pedig zsidó kereskedő érkezett a városba, annak a tevékenysége folytatására engedélyt kellett kérnie a hadnagytól, akinek azonban azt a javaslatot tette a tanács, hogy ezeket az engedélyeket minél rövidebb időre adja meg.60 A városi jegyzőkönyvekben ki is fejtették az ellenérzés okait: ”A zsidóságnak városunkban szertelen és hirtelen való elszaporodásából semmi jó következéseket várni nem lehetvén, sőt azoknak házaló és alattomos módjok a gondtalan gazd- asszonyoknak és cselédeknek, amint már tapasztaltatott is, titkos tolvajlásokra szolgáltatván alkalmatosságot”.61 Ebből nyilvánvaló, hogy a vándorló, ismeretlen idegenekkel szembeni előítéletek mélyen meghatározták a városi döntéshozatalt. A zsidóságra számos tiltás és megszorítás vonatkozott. Ezek kiterjedtek a zsidók mozgásának korlátozására is. Egy 1835-ös rendelkezésben sokadszorra panaszkodnak arra, hogy a zsidók engedély és bejelentés nélkül szivárognak be Hajdúnánásra. Azonban ekkor már azt is sérelmezték, hogy ugyanilyen „titkon” szoktak el is költözni innen, így rajtuk semmiféle adót nem lehetett behajtani, azaz az ilyen zsidók teljesen kivonták magukat az adófizetés alól. Mivel ezt az állapotot meg kellett szüntetni, a város sürgős intézkedéssel rendezte a helyzetet. Előírták, hogy a zsidóbírónak (vagy bárki másnak aki a nánási zsidókra felügyel) egyetlen zsidót sem szabad a város illetékes szerveinek tájékoztatása nélkül befogadni a városba. Ez eddig is így zajlott, a rendelkezés újdonsága az volt, hogy mostantól a hajdúnánási zsidók városból való távozását is be kellett jelenteni, és engedélyt kellett rá kérni. Amennyiben valamelyik zsidó engedély nélkül távozik, és emiatt az adója befizetetlen marad, azt a városban lakó többi zsidón fogják behajtani.62 A rendelkezés újdonsága, hogy bár korlátozza a zsidókat, de nem kívánja a városból való távozásukat, nem felesleges, haszontalan elemekként tekint rájuk, hanem, ha csak adóalanyként is, de már a város részeinek tekinti őket. A tiltásoknál és korlátozásoknál jóval ritkább a zsidókat védő, támogató rendelkezés Hajdúnánás irataiban. Egy ilyenre példa Jablonczay Petes János hajdúkerületi főkapitány 1791 július 30-án kelt rendelete. Nyilvánvalóan létező problémára reagálhatott a főkapitány amikor elrendelte, hogy a nánási lakosok „azon vélekedésből, mintha a zsidó nemzet a Húsvét ünnepét keresztény vérrel celebrálná, Tisztelt prédikátor urak által...vétessék ki, és őket azért senki ne üldözze, hanem kinek valami baja van ellenük jelentse a megyebeli elsőségnek.”63 A főkapitány tehát az évszázados előítéletek leküzdését a felvilágosítással látta megvalósíthatónak. Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 0,1 A rendelkezések közül a zsidóság további megtelepedését tiltó részt lehetett legkevésbé betartani. így ennek a végrehajtása jórészt papíron maradt. HBML.HbFl. V.A. 301/a lO.k. 502.O.445.SZ. 61 A zsidók összeírását a többi idegenétől külön vezették. A zsidó és nem zsidó idegenek betelepedése megakadályozásának szabályozására bizottságot hozott létre a város. HBML.HbFl. V.A. 301/a lO.k. 664.0. 393.sz. 62 HBML.HbFl. V.A. 301/a 14.k. 307.O. I43.sz. 63 A vérvád ennek ellenére időről-időre felbukkant a térségben. A legismertebb a 1882-as tiszaeszlári ügy volt, de Hajdúnánáson is fogalmazódtak meg hasonló vádak még a XX. században is a városi zsidósággal szemben. HBML.HbFl V.A. 301/a 7.k. 486.0. 383.SZ. _________
