A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
151 a nánási és a környékbeli zsidóság vitathatatlan vezetője lett. A vagyonon és befolyáson alapuló tekintélyhez az idők folyamán hivatalos cím is társult, mely formailag is elismerte Fried Dávid vezető szerepét. Az árendátor több mint három évtized munkájával elérte, hogy megtűrt jövevényből Hajdúnánás vezetőinek megbecsült üzletfele, mi több: partnere lett. Ezek az eredmények azonban nagyon rövid idő, körülbelül fél év alatt szertefoszlottak. Az egymás mellett eltöltött évtizedek alatt kialakult kiegyensúlyozott viszony után nehezen érthető a kapcsolat hirtelen történő, végzetes megromlása. Nehezen érthető az a gyors, szokatlanul kíméletlen eljárás, mellyel egy évekkel azelőtti ügy miatt megfosztották évtizedes munkával, harccal kiépített anyagi hátterétől a város tekintélyes polgárát. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. A zsidóság és Hajdúnánás kapcsolata Hajdúnánás magisztrátusa korszakunkban végig küzdött az idegenek betelepülése ellen, eleinte viszonylag sikerrel, később egyre sikertelenebbíil. Különösen hevesen léptek fel olyan esetekben, amikor a betelepülő idegenek a város által kínált lehetőségeket gyors anyagi haszonszerzésre próbálták felhasználni. 1791 szeptemberében hozott a város ilyen esetek miatt rendelkezést. Tapasztalták, hogy a jövevények „kik egy vagy más szín alatt a várostól olcsó kerthelyet, házat kaptak, azt másnak tíz s húsz annyi áron is eladják.” Ezt a gyakorlatot megtiltották, és előírták, hogy ha valaki a jövőben a várostól kapott vagy vett ingatlanát el akarná adni, azt nem teheti meg szabadon, hanem be kell jelentenie, és a város visszaveszi tőle ugyanazért az árért, amennyiért eladta.59 1815-ben a zsidóság azonban minden tiltás ellenére már nagy számban élt Hajdúnánáson, aminek a város vezetése egyáltalán nem örült. A város jegyzőkönyvébe „mint valamely rosszat jegyző jövendölés”, úgy jegyeztetett be a megállapítás, hogy Nánáson „a zsidóság annyira meg szaporodott”, hogy az a vezetéstől fokozottabb odafigyelést és a jövőre nézve nagyobb gondosságot igényel, mivel önkritikusan elismerték, hogy a zsidóság betelepedése tárgyában „köztünk semmi rend és vigyázat nem tartatik”. A városi vezetés ekkor még egyáltalán nem látott pozitív dolgot az új jövevények érkezésében, sőt kifejezetten ellenszenvvel állt hozzá a kérdéshez, haszontalannak, sőt károsnak ítélte a zsidóság betelepedését a városba, mivel meglátásuk szerint „a zsidóságnak szaporodása a Köz Népnek felgazdagulására semmit nem contribuál”. A zsidóság érdeklődésének okát Hajdúnánás iránt ők abban látták, hogy elismerték: a Nánás részéről ebben a kérdésben tanúsított hanyagságot és nemtörődömséget használta ki a környező vármegyék zsidósága, akik a betelepedést a türelmi adó alóli mentességre kívánták kihasználni. A rendelkezés legfontosabb pontja szerint a város hadnagyának össze kellett írnia a Hajdúnánáson tartózkodó zsidókat, és a továbbiakban a zsidóság nevéről és számáról pontos kimutatást kellett vezetnie. A közösség ellenőrzése is az ő feladata volt. Ha olyan zsidóra bukkant, aki nem jelentette be a városba érkezését, azt 59 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 499.o. 139.sz.
