A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
148 A város azonban Ellbogen Mózes üzleti nehézségeit az árendátor magánügyének tekintette. Mivel ő még csak rövid ideje volt az árenda birtokában, a tótok pedig már hosszú évek óta űzték Nánáson a házaló kereskedést, ezért a dologban semmi újdonság nem volt, erre számítania kellett, amikor indult a bolt árendájának licitjén. A házalás különben is teljesen szabályos és megengedett tevékenység volt, Hajdúnánás vezetői semmi okot nem láttak ennek a tiltására.47 A tekintélyes árendátor, Fried Dávid az 1820-as évek végére érte el sikerei csúcsát. Az alulról induló zsidó ekkor Hajdúnánás egyik leggazdagabb embere, a városi regálék nagy részének bérlője, a város gazdasági életének egyik „motorja”, a magisztrátus egyre inkább tisztelt partnere volt. De nemcsak a gazdasági életben betöltött súlya miatt volt megkerülhetetlen tényező. A hajdúnánási zsidóság életében játszott társadalmi szerepe is a város fontos emberévé tette. Vitathatatlanul ő volt a nánási zsidóság első embere, őt tekintették vezetőjüknek, ő járt el hitsorsosai érdekében a város vezetőinél. Öt tekintette partnernek a Hajdúkerület vezetése is, akik a megyei zsidóság vezetőjeként tekintettek rá. Fried Dávidot 1827-ben említik először úgy, mint a megyei zsidók bíráját. Ekkor egy kerületi döntést követően parancsolták meg neki, mint a zsidók vezetőjének, hogy szedje be az elmaradt türelmi adót. Fried Dávid teljesítette a kérést. Leírása szerint a zsidóság adóját ő mindig a kerületi főkapitánynak szokta befizetni. Most azért nem fizette be, mert a főkapitány az országgyűlésen tartózkodott, de ígéretet tett, hogy amint visszajön, az elmaradt összeget azonnal leszállítja neki. Fried Dávid természetesen zsidóbírói tisztségéből is megpróbált a maga számára valamilyen hasznot kicsikarni. Ugyanebben az évben kérvényt adott be a Hajdúkerülethez, melyben adómentességet szeretett volna elérni a maga számára, közéleti funkciójára való hivatkozással, de a kérését elutasították.48 A hajdúnánási zsidók túlnyomórészt kisipari tevékenységgel és kereskedelemmel foglalkoztak, mint általában a korabeli magyar zsidóság. Hajdúnánáson azonban megfigyelhető, hogy a zsidók egyéb üzleti érdekeltségeik mellett mezőgazdasági tevékenységgel, elsősorban állattenyésztéssel is foglalkoztak. A marhatenyésztéssel a kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódóan kezdtek el foglalkozni a nánási zsidók. Kezdetben csak a mészárszékbérlők foglalkoztak ezzel, később azonban fokozatosan emelkedett az üzlet nagyságrendje. 1826 decemberében került Hajdúnánás tanácsa elé az ügy, melyben a város pásztorai jelentették, hogy télre haza kívánják hajtani az állatállományt a legelőkről, ezért kérik közhírré tenni, hogy' a gazdáknak a legeltetési díjat ekkor kell nekik befizetni. Egyúttal megkérdezték, hogy a város határában legeltetett, zsidók tulajdonában levő marhákért mennyi pénzt kell kérniük. A városi hatóságokban ekkor tudatosult, hogy a nánási zsidóság is nagy számban tart jószágot a határon, de ezért eddig nem kértek tőlük semmit. Most gyorsan elrendelték, hogy a pásztorok bérének kifizetése tekintetében nem kell különbséget tenni magyar és zsidó között, azaz ugyanannyit kell fizetnie a gulyásoknak a zsidóknak is, mint bárki másnak. De mivel a nánási zsidóknak birtokaik nincsenek, Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 47 HBML.HbFi. V.A. 301/a 12.k. 765.o.337.sz. 48 HBML.HbFi. V.A. 301/a 12.k. 659.o.68.sz. és 713.0.211.sz.
