A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
149 és a legelők kútjai körül sem végeznek semmi munkát, mint ahogy azt a nánási gazdák teszik, ezért a legeltetési jogért a város számára ugyanannyi pénzt be kell fizetniük, mint amennyit a pásztoroknak fizetnek az állatok után.49 A helyzet tisztázására mindazonáltal egy bizottságot állítottak fel. A bizottság vezetője, Kéky János 1828 januárjában számolt be tapasztalatairól. Míg a város vezetése bizonytalanul kapkodott, a zsidó jószágtartók azonnal léptek, így Kéky János jelentése már csak arról tudott beszámolni, hogy „nem tapasztalta, hogy csak egy zsidónak is volna a határon marhája.”50 A helyzet tisztázása után tehát szabadon lehetett a zsidóknak is állattartással foglalkozni Nánás határában, de fizetniük kellett érte. Minden korlátozás azonban még ekkor sem szűnt meg. A mészárszékek bérlői számára a város továbbra is előírta, hogy a nánási határban nevelt marhákat csak a városban lehet értékesíteni. Szigorúan megtiltották, és keményen büntetni rendelték, hogy a Nánáson legeltetett állatokat átvigyék például Dorogra, és az ottani mészárszékekben méressék ki, még akkor is, ha a dorogi húskimérés is nánási árendátorok kezén volt.51 A zsidóság ekkor már gyökeret vert, sőt megerősödött Hajdúnánáson. Az itt jelentős vagyonra szert tett kereskedők, haszonbérlők tovább bővítették „vállalkozásaikat”, és elkezdtek Nánásról kiindulva a szomszéd településeken is üzleteket kötni, árendákat szerezni. Goldstein Márton és Grósz Mózes nánási árendátorok is így kerültek Hajdúdorogra 1833-ban, amikor Nánási Oláh Mihálytól, a kerület főkapitányától hat évre bérbe vették annak Dorogon található „három egész, egy harmadrész és egy ötödrész telekjét, mindennemű forgó és szállás földjeit, két kertjét, és a telekjén található épületjeit és kerítéseit” 700Ft 20 krajcárért.52 Fried Dávid árendási tevékenysége ekkoriban már annyira elismert volt, hogy amikor 1816-ban a hajdúböszörményi mészárszékek bérlő nélkül maradtak, a város vezetői a nánási árendátornak ajánlották fel az üzleteket. Fried Dávid nem sokáig gondolkodott, azonnal belement az üzletbe, de a mészárszékek mellé böszörményi csapszékek működtetési jogát is szerette volna megszerezni. Hajdúböszörmény városa elfogadta az ajánlatot, sőt a zsidó üzletembernek még a bérleti díjat is sikerült lealkudnia évi 1000 Ft-ról 600-ra.53 Ezzel Fried Dávid komoly gazdasági szerepre tett szert Böszörmény életében is. Azonban Hajdúböszörmény sem fogadta tárt karokkal az idegeneket. Mikor 1828-ban Fried Dávid lakást vásárolt a városban, a Hajdúkerület közgyűlése elé került az ügy. Ott megállapították, hogy mivel Kis Varga Dániel a város vezetésének tudta és beleegyezése nélkül adta el a házát, az üzletet semmisnek nyilvánították, a 2000 Ft-os vételárat vissza kellett fizetnie, és a ház az ő tulajdonában maradt. Egyszersmind határozatot hoztak „az idegeneknek tilalmas beszivárgása” ellen, és előírták, hogy a jövőben a lakosok és az idegenek ingatlanügyei „ a Nemes Magistrátusoknak előre bejelentődjenek, mivel ellenkező esetben, ha akár mikor is Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 49 HBML.HbFl. V.A. 301/a 12.k. 616.0. 262.sz. so HBML.HbFl. V.A. 301/a 12.k. 635.0. 4.sz. és 786.0. 27.sz. 51 HBML.HbFl. V.A. 301/a I3.k. 701.o. lll.sz. " A két árendátor azt is vállalta, hogy az utolsó évben még betakarítja a termést, és úgy adja vissza a bérleményt a főkapitánynak. HBML.HbFl. V.A. 301/a 14.k. 58.0. 31 l.sz. 53 FlBML.FlbFI. V.A. 1/a 22.k. ,280o. 731.sz. és 306.O. 80l.sz.
