A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
147 Hajdúnánás vezetése, ha már az engedély nélküli italmérésekkel nem tudott mit kezdeni, igyekezett javítani az árenda feltételein, hogy elejét vegye a bérlő állandó panaszainak. Két új kocsma felállításáról határoztak, az egyiket a dorogi, a másikat a polgári út mellett akarták létrehozni, a Morgó csapszékhez pedig egy állás építését határozták el.43 Fried Dávid 1832-es panasza szerint azonban ezekből a tervekből nem lett semmi, a kitört kolerajárvány miatt pedig a borok szállítása és a csapszékek forgalma jelentősen visszaesett. Mivel ő az árendális összeget úgy fogadta el, hogy a két új kocsma hasznaira is számíthat, ráadásul a járvány okozta forgalomkiesésre sem lehetett előre számítani, így a veszteségei meghaladják az elfogadható mértéket. Az árendátor más városok példájára hivatkozva kifejtette, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel mindenütt elengedték a bérleti díjak egy részét. Kárai enyhítésére az árendális summa legalább egy részének elengedését kérte ő is, vagy pedig a bérlet meghosszabbítását szerette volna elérni, hogy a veszteségeit ki tudja gazdálkodni. A város méltányolta a kérést. A folyó évi árenda díjaként még az eredetileg megállapított 2000 Ft-os összeget kellett fizetnie, a bérletet azonban további hat évre meghosszabbították számára. Ekkor már csökkentett díjat, 1800 Ft-ot volt köteles fizetni. 44 45 A hajdúnánási zsidóság gazdasági szerepe természetesen nem merült ki a kocsmák, mészárszékek és boltok működtetésében. Fried Dávid tevékenységi körének újabb területre való kiterjesztését jelezte az, hogy 1830 májusában a város hat esztendőre bérbe adta neki a heti és országos vásárok működtetési jogát. Ezért a jogért évente száz ezüst forintot kellett fizetnie a városnak.43 Szintén Fried Dávid nevéhez fűződik egy újabb üzleti tevékenység beindításának kísérlete Hajdúnánáson. A befolyásos árendátor a lánya és a veje számára szeretett volna saját üzletet szerezni 1821-ben. Ennek érdekében kérte a várostól az üresen álló borbély ház bérbeadását. A magisztrátus a kérést azonban elutasította. Indoklásuk szerint a borbélyi tevékenységet kellőképpen szabályozni nem lehet, ezért ez árendába nem adható.46 A hajdúnánási zsidóság féltékenyen őrizte nehezen megszerzett gazdasági pozícióit. Egymással is összeütközésbe kerültek, ha valamelyikük veszélyeztette a másik üzleti érdekeit, de a kívülről jövő vetélytársakat különösen nehezen viselték, és igyekeztek ellenük minden lehetséges alkalommal fellépni. 1827-ben tett feljelentést a városnál az ekkor éppen Hajdúnánás egyik boltját árendáló Ellbogen Mózes, aki a házaló tótok elszaporodására kívánta felhívni a figyelmet. A házaló kereskedést, amely körülbelül ötven évvel azelőtt még a zsidóság legfontosabb megélhetési forrása volt, ekkoriban már tótok gyakorolták. A Nánásra rendszeresen járó vándorárusok száma már megközelítette az ötven főt. Ellbogen szerint ezek tevékenysége az ő boltjának komoly károkat okoz, ezért kérte „ezen kártékony embereket megzaboláztatni”. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 43 HBML.HbFl. V.A. 301/a I3.k. 174.o. 95.sz. 44 HBML.HbFl. V.A. 301/a 13.k. 646.0. 503.sz. 45 Ennek a regálénak árendába adásáról régebben nem esett szó a város iratai között. Valószínű, hogy a vásárok tartását 1830 előtt maga a város intézte. HBML.HbFl. V.A. 301/a I3.k. 182.0.108.sz. 46 HBML.HbFl. V.A. 301/a I l.k. 463.o.358.sz.
