A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
143 összeggel a legtöbbet ígérőként nyerte el a boltot, a másik pedig 143 Ft-ért lett a zsidó Ellbogen Mózesé. A bérleti időszak ekkor már a szokásos három esztendőre szólt.33 Megfigyelhető, hogy Hajdúnánáson a boltok árendálásáért jóval kisebb versengés folyt, mint például a csapszékekért. Ezeket kisebb bérleti díjakért is meg lehetett szerezni, sőt az árendális összegek itt még csökkentek is az idők folyamán, ellentétben a kocsmai bérletek díjának lassú növekedésével. A boltok számának növekedésére, súlyuk megerősödésére majd csak a század második felétől került sor. Ezt foként a népesség belterjes gazdálkodásra való fokozatos átállásával együtt járó lassú életforma-változás tette lehetővé. Hajdúnánás árendái között a mészárszékek jelentettek még komolyabb tényezőt. A város ekkoriban két mészárszékkel rendelkezett. Az egyik szék zsidó árendátor kezére való kerüléséről 1821-ből származnak az első adatok. Az alsó mészárszéket kapta meg ekkor zsidó bérlő, aki természetesen nem volt más, mint Fried Dávid. A másik szék magyar árendátor kezén maradt, Balogh István, a város régi bérlője működtette tovább. A három esztendőre szóló bérlet éves díja 251 forint volt. A csapszékekhez hasonlóan az árendális summa pénzbeli fizetése mellett itt is volt természetbeni juttatási kötelezettsége is a székgazdáknak. Ez is a licitálás részét képezte. Fried Dávid ígérte a legtöbbet, öt mázsa faggyút és három mázsa húst, így lett ő a város új székárendátora.34 Fried Dávidnak nem ez volt az első próbálkozása a mészárszékekkel kapcsolatban, társbérlőként már üzemeltetett mészárszéket régebben is. 1820-ban tett feljelentést tett ellene Balogh István, aki akkor még mindkét mészárszéket árendálta, hogy bár neki úgy adta ki a város a két széket, hogy ezeken kívül más húskimérést a városban nem fog megtűrni, Fried Dávid mégis már közel egy éve vágat marhát a város központjában. Ennek a törvénytelen tevékenységnek a felszámolását követelte Balogh István. A magisztrátus azonnal intézkedett, és kemény döntést hozott az ügyben. Azt az illegális kimérést, amit Fried Dávid „minden arra nyert engedelem és szabadság nélkül” létrehozott, azonnal bezáratták, és „a Nemes Város árkai közül kivitetni ’’rendelték. A rendelkezés szerint főként a méretett hús minősége miatt háborodott fel a város, a zsidót ugyanis rajtakapták, hogy „mészárosával dögleni való marhát vágatott”, és ezek húsát adta el. A zsidó árendátort súlyos figyelmeztetésben részesítették, hogy ha még egyszer ilyesmit követ el, mindörökre elveszíti a húsméréshez való jogát Hajdúnánáson.35 Fried Dávid helyzete olyannyira megerősödött a városban, hogy évtizedes bérlői múlttal a háta mögött már feltételeket is szabhatott az árenda folytatásához. Az 1827. szeptember 10-én tárgyalt beadványa szerint négy kérés teljesítésétől tette függővé tevékenysége folytatását. Az első az volt, hogy a bérlet három évre szóljon. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. ъ Megfigyelhető, hogy az árendális szerződések túlnyomó többsége szeptemberi időpontban köttetett. Ez azért volt így, mert a bérletek nem naptári évre szóltak, hanem Szt. Mihály naptól kezdődtek, és három (vagy hat) év múlva, szeptember végén jártak le. HBML.HbFl. V.A. 301/a 12.k. 744.0.28Esz. 34 A mészárszékekkel együtt adták bérbe a város kásamalmát is, de erről bővebb információ a jegyzőkönyvekből nem derül ki. HBML.HbFl. V.A. 301/a 1 l.k. 423.0. 273.sz. 35 HBML.HbFl. V.A. 301/a 1 l.k. 258.o.l09.sz.
