A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)

A második pont szerint azt kérte, hogy az árenda évenkénti összege ne legyen magasabb, mint az előző megállapodáskor, azaz maradjon az eddigi 1600 Ft-os díj. A kocsmák mellé még szeretett volna egy mészárszéket is kapni, és legalább az egyik boltot is szerette volna kiárendálni. Végül pedig azt szerette volna elérni, hogy az egyik belső kocsmában a zsidóság számára kóser italmérést folytathasson, és ennek kedvéért egy zsidó kocsmárost tarthasson.

Mint megfigyelhető, a kérések nem tartalmaztak sok újdonságot a régebbi tárgyalásokhoz képest. Egyedül talán az utolsó pont jelentett némileg új elemet, de nem is ez volt a lényeg. Az volt ebben a meghatározó, hogy a pár évtizede még idegen, kóborló elemként Hajdúnánás környékére vetődő zsidóság utódai már tekintélyes árendátorokként feltételeket szabhattak a városi magisztrátusnak.

A város ezeket a feltételeket nem tartotta elfogadhatatlannak, kis változtatásokkal el is fogadták Fried Dávid kéréseit. Hajdúnánás összes kocsmája három évre az ő bérletébe került, a régi összegért. A kisebbik bolt a kocsmákkal együtt került a zsidóhoz árendába, a mészárszékre vonatkozó kérelmét azonban nem fogadták el. A zsidóság számára történő borkimérés iránti kívánságát is méltányolták, de ezt nem a belső kocsmában engedélyezték, hanem Fried Dávid házánál kerülhetett erre sor. A hangoskodást és feltünősködést azonban kerülniük kellett, a város megszabta, hogy a házi italmérés „minden lárma és muzsikaszó nélkül történjen.”36 37

Fried Dávid gazdasági érdekeltsége nem csak kocsmák, boltok és mészárszékek működtetéséből állt. Üzleti tevékenységét folyamatosan újabb és újabb területekre igyekezett kiterjeszteni. 1819-ben például egy vendégfogadót hozott létre a város központjában.

A városi tanács októberi ülésén vetődött fel, hogy „az árendátor ki enge- delméből és micsoda feltételek vagy reménység alatt építteti” a fogadóját, mely a leírás szerint a belső pince előtt, a Városháza szomszédságában épül. Fried Dávid válasza szerint „az utazó uraságok könnyebbségére, és a belső csapszék jobb keletének előmozdítására a maga költségén építtette” az épületet, melynek költségeivel a város polgárait semmi módon nem terhelte. ígéretet tett továbbá, hogy „sem azon épülettel, sem annak árával soha ezen Nemes Közönségnek terhére nem fog lenni”. ’7 A város nem nézte jó szemmel a dolgot, mivel a zsidó árendátor ezt a vállalkozást engedély nélkül indította el, de nem gördítettek akadályt a fogadó működésének útjába.

Fried Dávid 1821-ben azonban már egy kéréssel volt kénytelen a város vezetéséhez fordulni. A fogadó valószínűleg jól működhetett, mert sok vendég fordult meg Fried Dávidnál. A lovas utazók számára azonban nem tudott istállóval szolgálni, és ez nagyon hamar a sikeresen folytatott üzleti tevékenység gátjává vált.

Mivel a fogadó egy városi tulajdonban lévő épület közvetlen szomszédságában állt, mely épület nem volt rendesen kihasználva, Fried Dávid javasolt is egy megoldást is a város számára. A szomszéd épületen szeretett volna egy ajtót vágatni, és a belső tér egy részét istállóként kívánta volna működtetni. A város nem zárkózott el az istálló létesítése elől, az árendátor kérését azonban nem teljesítették. Ellenben megígérték, hogy amint a város lehetőségei megengedik, fel fognak építeni egy

144 _____Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe...

36 HBML.HbFI. V.A.301/a 12.k. 723.0. 232,sz.

37 HBML.HbFI. V.A. 301/а I l.k. 189.o.221.sz.