A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"
Itt érdemes kitérni egy érdekes családtörténeti vonatkozásra, miszerint Baranyi Gábornak volt egy Miklós nevezetű fia, aki a főszolgabírói tisztséget is betöltötte, s akinek egyik családtörténeti71 mű sem adja meg a legfontosabb életrajzi adatait (születés, elhalálozás). Az előbb említett levélben azonban Gáspár különös okkal indokolja azt, hogy miért nem kérte már hamarabb a jussát: “ ...véletlen esete Miklós bátyámnak...amidőn ebben a szomorúságban, ha nem tökéletesen is tsak részerént megvigasztalná a Jó Isten az Urat, Uram Bátyámat'2 (B. Gábort)... ”. Véleményem szerint ez bizonyíthatja, hogy Baranyi Miklós legkésőbb 1765-ben meghalt, így az az adat, melyet Kempelen Bélánál olvashatunk73, miszerint Miklósnak a legfiatalabb gyermeke, Gábor (Baranyi I. Gábor unokája) 1770-ben született, módosításra szorul. A forrásokból kiderül, hogy Baranyi Gáspár öt évvel a per megindítása előtt már a jogi eszközök kihasználásának lehetőségét fontolgatta, de az is lehet, hogy csak ezzel az eszközzel próbálta jobb belátásra bírni Gábort. A következőket írja 1775-ben: "Addig amíglen ezen kérdés lön’ényesen nem decidaltatik (intéződik el), ezeket amellyeket által adni kívánna idősb Bárány Gábor uram, kezemhez nem vészem74. " Mindenesetre az egész levél hangvétele óvatos és megfontolt, valószínűleg nem akart olyan lépést megtenni, amely az esetleges törvényes eljárás során hátrányos helyzetbe hozhatta volna. Gábor (I. Miklós fia), megelőzendő egy újabb problémát, szerződésben rögzítette, hogy milyen nagyságú és természetű járadékot nyújt mostohaanyjának, Jászay Borbálának. Eckhart Ferenc alkotmány- és jogtörténeti munkájában a következőképpen mutatja be ezt a procedúrát: “Ha az örökösök birtokba akartak lépni, az özvegyet megegyezéssel ki lehetett elégíteni, vagy bírói ítélettel megfelelő részre szorítani75. “ Az 1762. március 4-én, a leleszi konvent előtt tett nyilatkozatot olvasva76, kitűnik, hogy az özvegy nem kívánt még azokkal a birtokaival sem foglalkozni, melyek első férjéről, Lónyai Andrásról maradtak rá. Ha az özvegy életkorát vesszük alapul (ebben az időben 60 év körül kellett, hogy legyen), akkor logikusnak tűnik ez a lépése. Természetesen a tisztes öregkort biztosítani akarta magának. A szerződésben Baranyi Gábor kötelezte magát, hogy az átadott javakért ad 3600 forintot, valamint évente 500 forint készpénzt és 700 forint értékben naturálékat (természetbeni javak). Ha az utóbbiakból nem használja ki a rendelkezésére álló keretet, akkor a fennmaradó részt kérheti készpénzben is. A következő évből fennmaradt elszámolás77 azt mutatja, hogy a 700 forintos összeg pontos előzetes számítások eredménye, ami a következőképpen nézett ki: 500 forint készpénz, 60 köböl búza, 20 köböl árpa, 40 köböl zab, 18 köböl szemes tengeri, 24 véka köleskása, 60 icce főtt vaj, 40 icce írós vaj, 120 cseber bihari bor, 6 hordó hegyaljai bor, 4 hordó aszú, 100 icce pálinka, 6 hízott sertés (szalonnának való), 2 süldő sertés (pe102 ________Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi... 71 Nagy Iván: im., Kempelen Béla: im., Zoltai Lajos: im. 72 1уГа. 6/d. 202. k. 73 Kempelen Béla: im. 386. o. 74 IV. A. 6/d. 203. k. 75 Eckhart Ferenc: im. 305. о 76IV. A. 6/d. 203. k. 77 IV. A. 6/d. 203. k.
