A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"
"Hanem minthogy György fiamra sokkul többet költöttem, mint Gáborra és másként is Mitskei Jószág jövedelméből György edgynehány ezer forintokkal többet percipiált (vett át), mint Gábor'*... ” — írta a végrendeletet tevő. Az eddigiekből láthatjuk, hogy Miklós megpróbált világos, könnyen átlátható állapotokat hagyni az utódaira. A már meglévő problémákat tovább súlyosbította, hogy György gyermekei (Gáspár, János, Anna és Magdolna) 1756-ban még kiskorúak voltak. Gáspár, aki a későbbiekben a pert egyedül vitte tovább, még csak nyolc éves ekkor. A végrendeletben Miklós gondoskodik az árvák gyámjairól is, hiszen így volt biztosítható a gyermekek anyagi biztonsága. A kijelölt gyámok ellen nem emelhetett senki kifogást, hiszen a gyámság ezen típusa megelőz minden más típusú (törvényes, kirendelt) gyámságot65 66. Erről így rendelkezett Miklós: “Szegény György Fiam árvái részére jutandó ingó és ingatlan jószágok gondviselése és részekre folyó oeconomiák (gazdaságok) administratioja addig, míg az árvák felnevelkednek, függjön főtisztelendő canonok Keserű György Uram, Nemzetes Vitézlő Csernyánszky János Uram és Burányi Gábor Fiam dispositiojokbof'7... ” A gyámsági ügyekkel kapcsolatban mindig felmerülhet az aggály, hogy egyetlen gyám esetén az, a rábízott örökséget megpróbálhatja kisajátítani, így érthetővé válik, hogy három gyámot jelöljenek ki (a korban bevett szokás volt), akik - tekintélyes emberek lévén - hatásosan képviselhetik az árvák érdekeit. A szöveget továbbolvasva világossá válik, hogy a gyámsági feladatok megoszlanak a három személy között: Keserű György és Csernyánszky János elsősorban a gyermekek szellemi fejlődéséért kellett, hogy feleljenek, míg Baranyi Gábor az árvákat megillető jószágokról gondoskodott, valamint a megélhetésre és a tanulmányokra szükséges pénzösszeget biztosította (Természetesen szigorú elszámolás68 69 mellett, s az ifjakra eső rész jövedelméből. Szó sem volt jótékonykodásról a nagybácsi részéről.) A valósághoz hozzátartozik, hogy a három gyám közül érdemben egyedül Gábor foglalkozott az árvákkal. Az árvák mostohaanyja 1758-ban az atyai akarat tiszteletben tartására hívta fel Gábor figyelmét: "Gábor fiamnak pedig parancsolom, hogy atyafiúi hűségét tőlük (Gábortól és Jánostól) meg ne vonja isteni félelemben, kegyes erkölcsben és nemes ifjúhoz illő tudományokban való neveltetésekhez szinte olly gondgya legyen valamint tulajdon maga gyermekeirew. “ Az idő előrehaladtával azonban megszaporodtak az olyan levelek, amelyek egyre határozottabban ismétlik Gáspárnak a kívánságát. Egy 1765-ös levél szerint (Gáspár ekkor 17 éves): “Feltettem volt magamban, hogy hazajövetelével az Urat, Uram Bátyámat a Jószágnak kezemhez adása miatt alázatosan reqviráljam...” Majd így fejezi be a levelet: “...ha törvéntelen kérésem, méltóztassék az Úr Uram Bátyám maga bölts ítélete szerént tselekedni; de jól tudom, hogy törvényes, mert máskép nem is mertem volna busitani az Urat70... ” Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 1 ()1 65IV. A. 6/d. 202. k. 66 Eckhart Ferenc: im. 278. o. 67IV. A. 6/d. 202. k. 68IV. A. 6/d. 202-203. kötetben is szép számmal maradtak ilyen típusú források. 69IV. A. 6/d. 202. k. 70 IV. A. 6/d. 202. k.
