A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara megalakulása és tevékenysége 1929-ig
A program befejezésként ismételten hangsúlyozta, hogy "... egyes részleteket sőt kitűzött irányelveket is változtatni fogunk, ha azt mezőgazdaságunk egyetemes érdekei úgy fogják kívánni."8 Az igazgató- választmány a programot megvitatta és elfogadta. A program a kamara tevékenységi körét, kapcsolatrendszerét és várható konfliktusainak egy részét prognosztizálta. A mezőgazdaság működését, jövőjét tervező átfogó dokumentum, amely az állam, a társadalom aktív támogatását feltételezve a mezőgazdaság, az agrártársadalom -beleértve a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket- sorsának kedvező alakulását remélte. A vita anyagát nem ismerjük, két tételére azonban érdemes felfigyelni. Az első a magyar mezőgazdasági kamara érdekképviseletének minősítése „Világszerte példaadó...", a másik "a gazdatársadalom erős szavának..." felemlegetése /közös akciók?/ A program sarkalatos tételeiről-egyben a magyar társadalom adott helyzetének minősítő - értékeléséről van szó. Mind két esetben a kamara vezetésének a hivatalos politika tételein nyugvó felfogása irreális, mert- a gazdatársadalom békéjének megteremtése a két világháború között illúzió, a gazdatársadalom "erős szava" megnyilvánulása ábránd maradt. A program a fentiektől eltekintve 40 év után, Trianon árnyékában kecsegtető kísérlet az elmaradt magyar mezőgazdaság fejlesztésére, a falu életének jobbítására. A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet különböző szintű szerveit ötévenként választották újjá, a törvény értelmében a választott tagság felét három- évenként ki kellett sorsolni, s ezek helyét újólag betölteni. A kisorsoltak is újraválaszthatók voltak. Az elnök és az alelnökök újraválasztására szintén háromévenként került sor, akárcsak az igazgatóválasztmányra. Az alapszabály rendelkezései a kamara működésével kapcsolatos bizottságokra is vonatkoztak: igazoló, számvizsgáló, fegyelmi és nyugdíjbizottság szintén háromévenként került újraválasztásra.9 Választók és választhatók a 24. életévüket betöltött földtulajdonosok, haszonélvezők, haszonbérlők, a mezőgazdaságban dolgozó szellemi és fizikai munkások /gazdasági cselédek, napszámosok, mezőgazdasági munkások/ ha fő- foglalkozásuk a mezőgazdaság volt, három évi egy helyben lakást tudtak igazolni és feddhetetlenek voltak. Az 1920-as törvény a választás lebonyolítására öt érdekcsoportot alakított ki: I. mezőgazdasági munkások és cselédek, II. 10 kh-on aluli birtokkal rendelkező törpebirtokosok, vagy ilyen birtokok használói és haszonélvezői, III. 10-30 kh-as birtokosok, vagy használók, bérlők, IV. 30-100 kh -s birtokosok, vagy használók, bérlők, V. 100 kh-nál nagyobb birtokosok, vagy használók, bérlők. A választás alulról felfelé közvetett módon és többnyire nyíltan történt, úgy hogy az érdekcsoportok egyenlő aránya biztosítva legyen. Ezek az érdekcsoportok választották meg először a községi mezőgazdasági bizottságokat, majd a községi mezőgazdasági bizottságokból kerültek ki a járási mezőgazdasági bizottság tagjai, s ezek, valamint a megyei városi mezőgazdasági bizottságok választották a megyei 354 ____ ______________Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara... 8 HBML.IX.265/a.9.l922.július 27. 4 Újlaky Zoltánná: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban. Levéltári Szemle 1993.2.
