A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 93 A provisor mellett alacsonyabb rangú uradalmi tisztek nevével is találkozunk,41 42 így sáfárral Micskén és Tódban, kulcsárral Micskén. A sáfár élelmezési és ellátási feladata volt, míg a kulcsár a bor készítésétől a bor kocsmákba való kiadásáig terjedő munkafázisok felett gyakorolt felügyeletet. A hajdú elnevezéssel is találkozunk, Micske és Papfalva esetében. Általában paraszti származásúak voltak, ők álltak közvetlen kapcsolatban a jobbágyokkal, segítettek a hátralékokat beszedni és őrizték az uradalmi (jelen esetben a micskei) börtönt. Alattuk helyezkedett el az alkalmazottak és szolgák széles köre. A legtöbb faluban megtaláljuk a csordást, a gulyást, a csikóst, a kondást, a kocsmárost, a pálin- kaégetőt, a kerülőt. Molnárt ott, ahol volt fűrészmalom vagy vízimalom (pl. Almaszeg, Papfalva, Bisztraújfalu), halászt (pl. Almaszeg), téglaégetőt (pl. Micske), asztalost, esztergályost (pl. Tóti). A szolgáknak minden apró ügyet be kellett jelenteni, s nemcsak a tiszteknek, hanem a földesúrnak is, ezt példázza egy 1755-ös eset, amikor egy sürgős levéllel fordultak a földesúrhoz: “Kis Péter...felesége igen nagy protestatioval kénszerített minket, hogy azt az ártánt, mellyet az ősszel megherélvén az istállóba akartunk addig tenni míg ólat készítünk, fogjuk ki az ő kegyelme nyája közzűl. Mérték szerint adunk a Tekintetes Úr tengerijébűl a gondviselőjének kezébe és úgy hizlalja, mind addig, míg...más parancsolat nem érkezik”. 42 Érezni az óvatosságot a mondatokban, már-már döntésképtelen emberek képe jelenik meg előttünk. Nemcsak be kellett jelenteni mindent, hanem maguktól is megtették mindezt, hiszen egyetlen embertől várhattak védelmet a birtokon élő, más jogállású emberekkel szemben. A fentebb idézett levélben a következőket is találjuk: “Laczka Gyurka szabadosságának semmi hasznát nem láttyuk sőt inkább kárát... kérjük alázatossággal a Tekintetes Urat, hogy... ne légyen annyi sok szabados közöttünk”.43 A birtokos érdekei szintén megkívánták, hogy a munka-, pénz- és terményjáradékot szolgáltatóknak a körülményekhez képest nyugalmas feltételeket biztosítson. III. Paraszti és földesúri gazdálkodás a micskei uradalomban Az összeírások megbízhatósága Az uradalom növénytermesztési sajátosságait az 1743-as és az 1753-as megyei összeírások44 alapján próbáltam megismerni és ezen tanulmányban ismertetni. Az 1756-os uradalmi összeírás45 készítőinek a figyelme ugyanis kevésbbé terjedt ki erre a körre. A kutatást több dolog is nehezítette, melyek közül a két legfontosabbat említeném. Először is a megyei összeírások korántsem adnak mindig pontos számadatokat a terméseredményekről, itt elsősorban arányok megállapítására hagyatkozhatunk 41IV. A. 6/d. 208. k. 42IV. A. 6/d. 202. k. 43 Uo. 44 IV. A. 4/b. 47-51,63-66. k. 45IV. A. 6/d. 208. к
