A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
(pl. az egyes növényfajták megoszlása az össztermelésen belül).46 A megyei összeírás esetében közös cél mozgatta a birtokost és az uradalom népességét: kevesebb adót fizetni, így fordulhat elő, hogy jelentős eltéréseket tapasztalhatunk a különböző források összehasonlításánál. Az uradalmi összeírás esetében azonban a számadatokban is jobban megbízhatunk, hiszen a földesúri járadékok minél pontosabb beszedéséhez pontosabb kimutatásokra volt szükség. A másik nehézség, ami még az arányszámok felállítását is kétségessé teszi jelen esetben, az az, hogy sem az 1743-as, sem az 1753-as összeírásnál (még nem tisztázott okból) nem találhatóak meg hiánytalanul az általam vizsgált tizennégy település adatai. Előbbi esetben tizenkettő,47 utóbbiban tíz falunál vizsgálódhattam.48 Az állattartás vizsgálatánál szintén a megyei összeírásokat (1753, 1763), valamint az 1756-os összeírást használtam, melyet az uradalmi tisztek, elsősorban Nagy Mihály számadásainak49 50 adataival egészítettem ki. A fentebb említett nehézségek itt kevésbé jelentkeztek, noha az állatok számának eltagadása könnyebben volt megoldható, mint az elmozdíthatatlan növényeké. A segítséget az uradalmi összeírás adta, mellyel finomíthattam a nagyobb (megyei) körre kiterjedő, de éppen ezért pontatlanabb összeírás eredményeit. Növénytermesztés A XVIII. században a Rákóczi-szabadságharc befejezésével kialakult helyzet nemcsak a politikai légkörre volt kedvező hatású, hanem a termelési viszonyokra is. Az egykori birtokosok igazolhatták jogukat a birtokra, s így megtarthatták azt, mások elvesztették a földjük jelentős részét. Megjelentek az ország különböző területein az új adományokkal rendelkezők (mint a Baranyiak), s ott próbálták minél hatékonyabban ellenőrizni a birtokon folyó termelést. Kezdetben a kevésbé stabil viszonyok között (katonai támadástól való félelem, tisztázatlan birtokviszonyok) a földesúr elsősorban a paraszti járadékokból szerezte jövedelmét. Ahogy a század közepére a stabilitás vált jellemzővé, mind a birtokok jogi állása, mind az értékesítési lehetőségek tekintetében, úgy növekedett a saját kezelésű gazdaságok (allódiumok) nagysága. 1756-ban hat majorsági búzaföldön70 580 köböl búza termett a micskei uradalomban, valamint az állatartás szempontjából fontos puszták szerzése, illetve visszaszerzése is megindult. A növekvő részt megfelelő mennyiségű munkerővel kellett ellátni, amíg azonban a jobbágyok előtt nyitva állt annak a lehetősége, hogy a török uralom alól felszabadult országrészek gyéren lakott területeire költözhetnek, kedvezőbb körülmények közé, addig a terhek növelésének folyamata csak kis lépésekben kezdődhetett meg. A század második felében azonban ez az út jórészt lezárult, s a földesúr megkezdhette elsősorban a robotszolgáltatás növelését. A kísérlet Bihar megyében 1759-ben vált hivatalossá, a már említett “Universalis Urbárium” 94 Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a Micskei uradalom gazdálkodásának... 46 Bihar megyei viszonylatban a számításokat megtalálhatjuk: Papp K.: im. 7S-81. 47 Bisztraújfalu és Vámosláz hiányzik. 48 Itt a három falu (Szentlázár, Terebes és Várvíz) mellett az egyetlen mezőváros, Micske is hiányzik, ami azért is lényeges, mert például ez a település rendelkezett a legnagyobb szőlőterülettel, így az erre vonatkozó összehasonlításnak nem sok értelme lenne). 49 IV. A. 6/d. 202-203. k. 50 Ez a hat majorsági búzaföld Micskén, Tótiban, Vámoslázon, Szentlázáron, Terebesen és Királyiban volt található.
