A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
91 Az ő egyik “jobbkezének”, plenipotentiáriusának30 számított az a Nagy Mihály, aki 1784-ben a tett vallomásában így nyilatkozott: “A Tekintetes Árvák jószágában (is) voltam szolgálatban, de csak a micskei uradalomban tiszttartóskodtam.”31 Érdekes, hogy a korban mennyire nincsenek egységesítve az egyes alkalmazottak elnevezései, különösen a kevesebb (egy-két) uradalommal rendelkezők esetében. Itt nem valami országrészek szerinti eltérésre kell gondolni, hiszen Nagy Mihályt az általam átnézett forrásokban tiszttartónak (provisor), udvarbírónak, jószágkormányzónak is nevezik.32 Ezek a tisztségek elsősorban a több uradalomból álló nagybirtokokon különültek el. Mindenesetre az említett N. Mihály állt közvetlen összeköttetésben a földesúrral, s legtöbbször a tiszttartó pontosabb adatokkal rendelkezett (például az állatok számáról), mint maga a birtokos, s nem lehetett ritka, hogy a haszon bizonyos hányadától “megszabadították” földesurukat a “hűséges” alkalmazottak. Ezért is érthető, hogy miért törekedtek a korban minél megbízhatóbb tiszteket alkalmazni, mely tulajdonságnak két bevált mércéje volt: a vallásosság és a mértékletesség az italfogyasztásban. Teljhatalmú megbízottnak lenni nagy érdem és nagy felelősséggel járó tisztség volt, ez azonban nem jelentette azt, hogy minden téren szabad döntési joggal rendelkeztek volna. Az egyes alkalmazottak elbocsátása esetén például ki kellett kérniük feljebbvalójuk véleményét. Jó példa erre Nagy Mihály egy 1762-ből való levele, amiből kiderül, hogy egy Budai János nevű pintér “már az árvák szolgálatára öreg és erőtlen másképpen az italt is nagyon gyakorollya33. ” Ezért javasolja (!), hogy váltsák le minél hamarabb. Baranyi Gábor, Nagynak, az ő “kéz körüli szolgájának” (levelezésük során így titulálta magát a megbízott) 1756-ban szolgálatai fejében huszonkét kapás szőlőt inscribált Micskén, ezen kívül pénzt és különböző terményeket (elsősorban búzát) is kapott34. Részletes szerződés eddig még nem került elő, így az évenkénti pontos mennyiséget nem tudom bemutatni. Érdemes megemlíteni még egy másik “fontos embert” is, ő volt Mikó Gábor, aki a sárréti területeket kormányozta. Őt is hasonló címekkel illették, mint Nagyot, sőt gyakran számtartóként (rationista) emlegetik, vagyis az uradalom pénzbeli és természetbeli bevételeiről és kiadásairól pontos nyilvántartást vezető alkalmazottnak is tekinthetjük. A sárréti terület ugyan eltér a mi tárgyunktól, de a birtokkormányzat szempontjából mindenképpen megemlíthető. Érdemes megnézni az 1760-as évekből egy-egy levelet, amelyben említik a tiszttartót, akinek a források tanúsága szerint a javakkal való hosszantartó gondatlan bánásmód, uradalmi tiszti karrierjének gyors végét jelentette. Egy 1764-ben keltezett levélben Baranyi Gábornak írta felesége, Bagossy Zsuzsánna: "Különösen jó a termés tengeriből, mert Mikó idején négy év alatt jött be annyi dézsmából, három góré tele van”.35 A termés bőségére való utalás “valószínű”, hogy nem a terméseredmény Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 30 teljhatalmú megbízott 31 IV, A. 6/d. 202. k. 32 Ebben a tárgyban bővebb áttekintést Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711- 1848 Budapest, 1980. című könyvében ad. 33IV. A. 6/d. 202. к 34 Papp К.: im. 133. 35IV. A. 6/d. 202. к.
