A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kun Enikő: "Mutogattya Isten haragját" - Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez
79 jól látható helyre legyen kiragasztva, úgy, hogy az eső se moshassa le. A papírt csak akkor lehetett levenni az épületről, ha már nem állt fenn a fertőzés veszélye, tehát ahogy akkoriban mondták “felszabadult”. “Amely inficiált Házban 42 napig az utolsó infectustul fogva számlálván semmi infectio bizonyosan nem volt az megnyittathatik és fel szabadulhat, úgy mindazonáltal hogy a mundatiot, az arra rendeltettek által véghez vittessen a meg holtnak ruháit, melyben fekütt, vagy az Infectiokat viselt arra alkalmatos helyen megégettesse és ezt is ki háza, mikor és miként mundificaltatott, micsoda ruháit égettek meg a holtnak, Diariumában és Relatiójában tegye fel.”51 A fertőzött és a gyanús házak előtt strázsák őrködtek. A városi tanács tagjai döntötték el, hogy egy utcába, egy adott ház elé hány strázsát állíttatnak. A nehezebb időkben gyakran előfordult, hogy egy őrnek több házra is ügyelnie kellett, adott esetben 2-12 házra: “az hol az inficiált házak egymáshoz közel vadnak kit strázsára lehet bízni 2, 3, 4 sőt 10, 12 házakat is.”52 A strázsa, őrködés közben tetszőleges pózt vehetett fel, egy volt a lényeg, hogy a fegyverét mindig a kezében tartsa: “...ülhet vagy állhat, avagy sétálhat, de a fegyvert le ne tegye”.53 Nappal kétóránként, éjszaka pedig kétszer kellett ellenőrző körútra mennie. A tanács nem minden strázsát jelölt ki konkrét helyre, utcába és házhoz. Egyesek a Bikaháznál gyülekeztek és onnan “czirkáltak”, illetve ellenőrizték a kapukat. 20 strázsának volt egy strázsafőnöke, aki az őrök munkáját felügyelete; őrködnie csak akkor kellett “ha nagy szükség kívánta.” Az őrködésre a városi tanács rendelte ki a férfiakat és ezt kötelező volt mindenkinek elvállalnia. Ha egy strázsa nem foglalta el a kijelölt helyét, akkor kicsapatták a városból. Az őrök feladata ösz- szetett volt: a házbeliek felügyeletét, ellátását, a halottas szekerek kíséretét egyaránt ellátták, és ügyeltek az egészségesek és a betegek közötti távolságtartásra, ami sok esetben nehéz feladatnak bizonyult. Ha egy házban felütötte a fejét a pestis, akkor csak a doktort, borbélyt (sebgyógyítót), állapotos asszony esetében a bábát és végső esetben a tiszteletest lehetett beengedni. A házbeliekkel senki sem beszélgethetett, és a strázsának is vigyáznia kellett, hogy megőrizzék a 6 lépésnyi távolságot. Időnként a házbelieknek is utána kellett nézni, hogy egy óvatlan pillanatban nem szöktek-e ki a bezárt házból. A fertőzött és a gyanús embereket kiállítatták az udvarra és megszámolták, hogy mind megvannak-e. Az inficiált házak ellenőrzése mellett figyelmet fordítottak a fertőzésmentesekre is, és ha valami gyanúsat tapasztaltak, akkor azt kötelességük volt azonnal jelenteni: “..ha kedvezésbűi valakit eltitkolna. Nem csak a fizetése el vétetödik, hanem másképpen is meg büntetődik.” A megbetegedést maguknak a családtagoknak is jeleznie kellett, ha elmulasztották, akkor az súlyos következményeket vont maga után: “á kiknek pedig beteg lészen, akár pestisben akár egyéb nyavalyában, azonnal béjelenteni el ne mulassák életeknek vesztesége alatt, strázsálástúl senki, akar társaságban akar azon körül való légyen, magát el ne vonja, a Városbúi való Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 51 HBML. IV. A. 1011/dd. 1. csomó 1712-1831: 1739. április 7-én kelt városi utasítás Bentzig Mátyásnak. 52HBML. IV. A. 1011/dd. 1. csomó 1712-1831 53 HBML. IV. A. 1011/dd. 1. csomó 1712-1831
