A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX. 7 II. Debrecen a legkorábbi adatok szerint kétségtelenül mezőváros, egy magánföldesúri, szervesen növekedő, a XIII. század végén már jelentékeny uradalom középpontja. Az utolsó földesúri család magva szakadtáig 1618-ig az is maradt, annak ellenére, hogy időszakonként uralkodók is voltak a földesuraink között. Bár időnként a királyi városokat megillető civitas szóval is illetik az oklevelek, - főleg a XVI. századiak - a földesúri birtoklás ténye mindenkor meghatározta, mind a bírói, mind az igazgatási jogkörét és a jogkör terjedelmét is. Sajnálatos módon, Módy György, aki részletesen feldolgozta az egész korai korszakát, az uradalom, s ezen belül a mező város kialakulásának menetét, erre kérdésre nem fordított elég figyelmet. Utána Szendrey István sem, mert néhány XVI. századi vonás felvázolása után, a figyelmét inkább a XVII-XVIII. századi, bőségesebben folyó adatok kötötték le, s e kérdés tárgyalásánál bővebben a XVII-XVIII. századi földesúri uradalom lazulása, majd teljes megszűnése utáni állapotokat írja le.3 Az bizonyos, hogy a XIV-XV. században Debrecen sorsának alakulására társadalmi, gazdasági és igazságszolgáltatási tekintetben a változó, - de mindig magas közjogi méltóságú - földesurainak meghatározó szerepe volt. III. Az nem vitás, hogy Debrecen későbbi jogállását I. Lajos király 1361. június 14-én kiadott kiváltság levele tette lehetővé. A levél egy részét a város első történetírója eredetiben és magyar fordításban egyaránt közli, a későbbi történetírók is mindig idézik. Mindenik a kiváltságos helyzete bizonyítékának mondja, további részletes elemzés nélkül. A legújabb kutató, Módy György is mellőzi részletesebb elemzését. Pedig a három év és négy nap után megújított és megerősített kiváltság levél kiadása nem ok és előzmény nélkül történt. Ugyanis a kiváltság levél introductioja (bevezetés) világosan megmondja, hogy a privilégium kiadását a folyamodók és apjuk (Dózsa nádor) és a város (civitas) polgárai folyamodására, azok érdemei elismerése és jutalmazása indokolta. Ezeket az érdemeket a polgárok és vendégek, valamint folyamodó leszármazottai, atyja Károly iránt tanúsított hűségükkel szerezték, vérük hullásával. Azóta is tanúsítják tehetségük szerint. Az oklevél rendelkező része (dispositio) úgy szól, hogy ezért az uralkodó „azt a különös kegyet adományozta, hogy az időnek megfelelően maguk közül választandó bíróval és esküdtekkel együtt 1 1 Módy György „Falutól a mezővárosig (= Debrecen város története 1. k. szerk. Szendrey István) Db. 1984. 129. Ő csak egy mondatban említi, de nem részletezi, hogy Debreceni Dózsa nádor fiai, a jóformán egész Észak-Tiszántúlra kiterjedő uradalom földesurai, az uradalom népei felett I. Lajos királytól bíráskodási jogot nyertek. Ezt követte a Debrecennek adott 1561-ben adott kiváltság levél „amely által Debrecen jogilag az ország mezővárosai közé emelkedett” - Szendrey István: A városi önkormányzat és város- vezetés Vö. 175-204. Zsigmond adománylevele ugyan felhatalmazta a mezővárost, hogy Buda királyi város jogával, budai jogkönyv gyakorlatával élhet, de az ezzel való éléssel a XVI. századból adatunk nincsen. Viszont annál több irat szól a földesúri fellebbviteli joghatóságról.
