A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
8 az ország többi városainak (civitas) régtől fennálló szabadsága szerint bármely lakostársukat (consocios) mindenféle perükben teljes joguk legyen megítélni”. Az is elrendeli, hogy a lakosokat különösen adósság vagy károkozás miatt sehol, idegen helyen ne fogják el, ne korlátozzák, vagy ítéljék el. „Ha valakinek az említett Debrecen városában, vagy hozzája tartozó területen annak polgárai ellen valami pere vagy követelése lenne, azt a törvény előírása szerinti módon, Debrecenben keresse”. A középkori oklevél kiadási gyakorlat szerint semmi kétségünk nem lehet, hogy az akkor fennálló és a jövendőkben követendő eljárást kívánta lerögzíteni. Még az is valószínű, hogy ez a kiváltságlevél a földesuraknak az uradalom népei felett már gyakorolt bíráskodási jogát is érintette, ugyanis másképpen aligha lenne megmagyarázható, hogy az 1364. évi megerősítésben miért vannak a folyamadók között az akkori földesurak név szerint is felemlítve. Nyilvánvalóan, beleegyezésük és hozzájárulásuk nélkül az uralkodó a mezőváros lakóit nem ruházhatta volna fel e jogkörrel, és nem vehette volna ki a felettük teljes hatalommal bíró földesúr bírósága alól.4 Sajnálatos módon a legújabb városmonográfia feldolgozása során a XV-XVI. századi korszak írója sem sok figyelmet fordított a mezővárosi bíráskodás és igazgatás sorsának alakulására. Pedig a Debrecenéhez hasonló jellegű kiváltság levél nem egyedülálló ebben a korszakban, sőt még bizonyos tekintetben többre is utal. Ez a Báthori család alapító őseinek adott kiváltság levél. A Báthori család XV. század első harmadában élő tagjai, Bereck fiai, András váradi püspök, János, Lökös és András testvéreivel I. Károlytól 1330-ban nyerték az a kiváltság levelet, hogy „egyéb birtokaik között Bátor, s ennek következtében az ott összegyülekezett vendégek (hospites), jobbágyok (jobbagienes) és népek (populi)” az ország minden bírájának, különösen pedig Szabolcs és Szatmár vármegyék ispánjainak bíráskodása alól fel vannak mentve, azok a földesúr bírói hatalma alatt állanak. Fölöttük csak a földesúr hozhat ítéletet, akinek joga van halálosat is hozni s azt végre is hajtani. A későbbi úriszéknek nevezett földesúri bíráskodáshoz hasonló jog illette meg akkor már három vármegyére kiterjedő Debreceni uradalom akkor élő birtokosait is, és I. Lajos oklevele a szabd bíróválasztással a földesúr közvetlen ítélkezése alól szabadította fel a mezőváros lakóit.1 Az oklevélben biztosított szabad bíróválasztás ellenére Debrecen földesúri alávetettsége nem változott, földesurai itt laktak, kastélyuk volt, a Debreceni család utolsó tagja adja ki 1398-ban a gyapjúművesek (aba posztószövők) rendtartását, amelyben a két, maguk közül választott mester bizonyos felügyeleti jogkört és bírságolási jogot kapott a többi mester felett. De az általuk kiszabott bírságpénz felét be kellett szolgáltatniuk a földesuraknak. A két céhmesternek az idegenből jött és a * 1 Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 4 Debrecen összefoglaló történetének első szerzője Szűcs István jogtörténetíró volt. A maga korát tükröző felfogás szerint ezt az oklevelet a későbbi, 1693-ban elnyert szabad királyi városi jogállás igen korai felismerésének fogta fel. A város kiváltság levéllel már ekkor elnyerte a későbbi autonómiáját. Az első fokú saját bíróság a legfőbb jutalom, amit a polgár elnyerhet. „Debrecen a kiváltság levél birtokában jogilag közel állott a királyi városokhoz” Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város története. Db. 1871. 57. p. Szűcs István közölte először kivonatosan és magyar nyelven az oklevelet. Teljes szövegét ezután többször is közölték, utoljára Konioróczv György. 1 Balogh István A Bárhory család négy oklevele (1330-1332.). Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltár Évkönyve XIII. Nyíregyháza. 1990. 107-132. p. - Középkori oklevelek a a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltárban. Nyíregyháza, 2000. 22-27 p.
