A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kun Enikő: "Mutogattya Isten haragját" - Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez
77 emberekre bűneik miatt.38 Bentzig Mátyás ezekkel nem értett egyet, ezért Buzinkai művét “Rövid oktatás” helyett csak “Rövid okádás” néven emlegette.39 Tény, hogy a betegséggel nem sok mindent tudtak kezdeni, hiszen még a kórokozóit sem ismerték. Az 1739-es nagyarányú pestispusztításnál azt látjuk, hogy a fertőzést nem tudták hatásosan gyógykezelni. Próbálkoztak a megelőzéssel, de a lakosság fegyelmezetlensége, felelőtlensége miatt ez nem igazán működött. Általánosan igaz az is, hogy a köznép nem szerette a pestisorvosokat és a mellettük tevékenykedő, segédkező személyeket. Az emberek gyanakvással és rosszindulattal fordultak feléjük.40 Ez az érzés nagyon emberi volt, hiszen ezek a gyógyítók rendeltek el közvetetten vesztegzárakat, ami a lakosság számára azt jelentette, hogy innentől kezdve az élelmiszer megdrágul, nélkülözés és éhínség veszi kezdetét, erre Debrecenben nagyon sok példa van. A város körül lévő földjeikre nem vagy csak korlátozottan tudtak kimenni dolgozni, a terményeket nem tudták betakarítani. Debrecen városa folyamatosan kérte Károlyi Sándor egészségügyi biztost, hogy oldja fel a Debrecen körüli vesztegzárat. A debrecenieknek Guton, Bagoson stb. vetéseik voltak,41 Bánkon, Halápon, Pácon, Fancsikán erdőbirtokokkal rendelkeztek,42 Érmelléken és a Hegyalján pedig szőlőik voltak.43 1739. szeptember 11-én a város a bihari alispánhoz fordult segítségért, hogy engedje ki a szüretre a lakosokat. A város Károlyi Sándornál is próbálkozott: kérték, hogy a debreceni lakosok számára engedélyezze a szüretet, és a magistratus egy tervet is kidolgozott, hogy hogyan képzeli el ennek megvalósítását: Mielőtt a Hegyaljára kimennének vesztegzárat tartanának egy hétig egy olyan helyen, ahol a marhák számára elegendő víz és rét van. Bánk pédiumot javasolták.44 Károlyi azonban elutasította a kérést és azt tanácsolta a városnak, hogy napszámosokkal szüreteltessen, amelyet néhány biztos felügyeljen.45 Voltak, akik a pestis kitörésekor nem tartózkodtak Debrecenben (munka, családlátogatás stb. miatt) és időközben megérkezvén a vesztegzár miatt nem léphettek be a városba. A járvány alatt olyan szigorú lett a bírósági eljárás, hogyha valaki a Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 38 ”Az Úr napjának ünneplése csak abból áll, hogy piperésen öltözködhetnek....Templomban egy-két órán át magokat mutogatják”, tehát ezek Isten elleni vétkek. A doktor járvány okainak tárgyalása mellett, a fertőzés elkerülésének módjáról is szól: “..., azok (a pestisesekre gondol) házába ne menjünk, ruhájokat ne illessük .....akik pestiseseket ápolnak Istennek vessék alá magukat ....mindenek felett orrát, száját, gyomrát szükséges oltalmaznia. Keszkenőjére töltsön rósa, vagy levendula etzetet, azt gyakorta szagolja ....mielőtt bemenne a házba gyújtson rósmarint, vagy levendula virággal megelegyített pipadohányt, azzal magát és házát is füstölje ....gyakorta szájában tartson és rágjon narancs és citrom hajat, nyálát az olyan helyeken gyakorta kiköpje ....infekciós leheletitől oltalmazza magát ... egy edényből ne igyék ....ágyokra le ne üljön ....egyetmásokhoz ne érjen ....egy házba se menjen be addig míg azt jól ki nem sepreti, az után füstöljék meg Fenyő-ággal, szurokkal, sállyával, levendulává ....üres gyomorral senki ki ne menjen w Takács Béla: A debreceni Református Kollégium egészségügye a 18-19. században. =Debreceni Szemle, 1997. (szerkeszti: Gunst Péter) 463. 4<>Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek 1. kötet Bp., 1931. 125. 41 HBML. IV. A. 1011/dd. 1. csomó 1712-1831 42 Bollmanné Máthé Györgyi: Debrecen és környékének környezetvédelme. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve XII. kötet 1985. (szerkeszti: Gazdag István) Debrecen, 1985. 79. és 81. 43 Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Budapest, 1988. 169. 44 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek II. kötet Bp., 1931. 125. 45 Kovács Á.: i.m. 169.
