A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kun Enikő: "Mutogattya Isten haragját" - Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez
71 helyzete, így ebből kifolyólag az orvostudományra és a hatóságokra óriási nyomás nehezedett. A pestissel szemben többféle védekezési módszenei kísérleteztek. A városok vezetői rendeletekkel, vesztegzárral, az gyógyászattal foglalkozók pedig a betegek elkülönítésével, felvilágosításával, illetve különböző gyógykészítmények beadásával próbálkoztak. A preventív jellegű intézkedések sorába tartozik a kontumácia elrendelése: Itáliában az 1300-as évek utolsó harmadában az volt a bevett szokás, hogy a pestisgyanúsakat 30 napra vesztegzár alá vették, később az elzárást 40 napra meghosszabbították, és ha időközben nem jelentkeztek a betegség jelei, akkor az illetőt beengedhették a városba. Ezt a védekezési rendszert Európa-szerte alkalmazták. Az első igazi karantén állomás 1384-ben Marseille-ben lett felállítva. A XIII-XIV. században könyvecskék jelentek meg a pestisről és összefoglalták benne az eredményes védekezéshez szükséges tudnivalókat, az ismeretterjesztés mellett a gyakorlati teendőkre is gondot fordítottak: pl. a betegek számára pestiskórházakat hoztak létre. Ezeknek a preventív jellegű intézkedéseknek a meghozatalában és végrehajtásában az itáliai városállamok álltak az élen. A városok elrendelték a lazarétumok felállítását a pestissel fertőzött betegek számára. Velence volt az első itáliai város, mely 1423-ban az inficiáltak számára egy saját kórház felállítását irányozta elő. Ferrara és Firenze is követte Velence példáját rövid időn belül.10 11 Az államok felismerték azt, hogy szükség van az egészségügyi szabályozásokra ahhoz, hogy a közegészségügyi állapotokon javítani tudjanak. Azokon a helyeken, ahol a nyomort, piszkot stb. sikerült megszüntetni, ott a bubópestis elleni küzdelem sokkal sikeresebb volt. A hatékonyság mértékét igazolja, hogy a kór már csak elszórtan jelentkezett és rövid ideig dühöngött.11 A tüdőpestissel szemben az egészségügyi rendelkezések hatástalanok voltak, mert ennek a pestisfajtának más volt a fertőzési módja, lefolyása, és kimenetele. A világon a legelterjedtebb a tüdőpestis volt és ez a betegség nagyon hamar óriási pusztítást tudott véghezvinni. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 2. “ Hamar, messze, késő, pestis ellen orvosságod lészön ” A középkori nagy pestisjárványok azonban nemcsak Nyugat-Európát érintették, hanem Közép-Kelet Európában is mérhetetlenül nagy pusztítást tudtak véghezvinni, s ennek megfelelően Magyarországon is komoly gondokat okoztak. Szent István korából vannak az első híradások a pestisről. 1007 és 1015 között Magyarországon éhínség volt és ezt a helyzetet az 1015-ben kirobbanó pestis- járvány súlyosbította.12 Az 1340-es évek végén Magyarországon újból felütötte fejét a betegség és 10 Vasold, Manfred: Pest, Not und schwere Plagen, München, 1997. S. 98-99. 11 Vekerdi László: Kalandozások a tudományok történetében. Budapest, 1969. 472. 12 Lauschmann Gyula: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfehérvár városára. Székesfehérvár, 1898.
