A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kun Enikő: "Mutogattya Isten haragját" - Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 69 „Mutogattya Isten haragját”- Adalékok az 1739/40-es debreceni pestis történetéhez Kun Enikő 1. A "Fekete Halál” Európában A pestist a legpusztítóbb járványok között tartjuk számon.1 Hiába pusztított már az ókorban is, a köztudat a pestis fogalmát mégis a középkorral kötötte össze, mivel a XIV. században robbant ki a történelem legszörnyübb és emiatt talán a legtöbbet emlegetett pestisjárványa. Egy Piacenzaból származó jogtudós és egyben krónikás, Gabriel de Mussis beszámolójából részletesen ismerjük az 1348-52 közötti pestis előtörténetét. Tudjuk, hogy a Fekete-tengernél lévő Caffa városát, amelyet a genovaiak részben kereskedői lerakatként alapítottak, a tatár csapatok 1346-ban megostromolták. A tatárok soraiban azonban kitört a pestis és ezrek életét követelte. A tatárok kétségbeesésükben katapultra tették halottaikat, és az ostromlott városba behajították őket. A fertőzéstől félve a caffa-i keresztények, akik egyébként már maguk is inficiálódtak (megfertőződtek), hajóra szálltak, és nyugat felé vették útjukat. Voltak hajók, melyek Genovában, míg mások Velencében, illetve Itália más részeiben hor- gonyzottak le. így 1347-től kezdve a járvány rövid időn belül egész Európában elterjedt. Itáliában pedig egészen óriási méreteket öltött a pusztítás.1 2 Felütötte fejét az pestisjárvány Genovában, Pisában, Velencében, Luccában, Bolognában és más további városokban. Az emberek egyik nap még egészségesek voltak, a következő napokban pedig már meg is haltak-írja Orvieto város krónikája. A mortalitás aránya a városokban volt a legnagyobb. Sok itáliai város a lakosságának legalább a felét elveszítette: Firenze vesztesége 60 ezerre, Velencében 100 ezerre, Sienában pedig 1 A pestis egy gyors lefolyású és legtöbbször halálos kimenetelű fertőző betegség. A betegségnek 2 formája volt ismeretes: a bubó- és a tüdőpestis. A bubőpestis elterjedésében a patkányok, ürgék, pockok, mókusok, és más rágcsálók is szerepet játszottak. Ezeken az állatokon bolhák élősködtek, melyek vérszíváskor inficiálódtak, így közvetlenül a bolhák fertőzték meg az embert. A bolhacsípéskor a baktériumok a nyirokcsomóba jutottak, és ott szaporodni kezdtek. Ennek következtében megduzzadtak és kifekélyesed- tek a hónalji és lágyéki mirigyek, amiket bubónak nevezzünk. A bubőpestis enyhébb fertőzés volt, mint a tüdőpestis. Cseppfertőzéssel terjedt és egy hét alatt megölte áldozatát./ Der tanzende Tod, hg. u. übersetzt von Gert Kaiser, Frankfurt am Main, 1982. S. 28-29.; Orvosi Lexikon (szerkesztette: Dr. Hollán Zsuzsa) III. kötet (К- P) 1972. 1009-1010. / 2 Die Pest 1348 in Italien.Fünfzig zeitgenössischen Quellen, hg. u. übersetzt v, Klaus Bergdolt, mit einem Nachwort von Gundolf Keil, Heidelberg 1989. S.19.- 32.
