A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
6 1587 után öt füzet két-két évet tartalmaz, mindenik naptári év szerint, az 1599. évi gazdagabb tartalma miatt önálló füzetben jelenik meg. A naptári év szerinti tisztújítás kezdeteinek első évét nem tudjuk, minden valószínűség szerint 1586-tal tértek át erre. A jegyzőkönyvek teljes szövegű közlése lehetőséget kínál egy mezőváros korai újkori igazgatási és igazgatási szervezete és működése teljesebb megismerésének. E tekintetben Debrecen a magyar városok történetében egyedülálló helyet foglal el. Az újabb történeti kutatás megállapította, hogy eredetileg két, de még inkább károm koraközépkori település összeolvadása révén, egymással rokonságban álló földesúri család uradalmi központjaként a XIII. század végén, vagy a XIV. század első harmadában vált egységes településsé. Az bizonyos, hogy az egyes településrészek, utca elnevezéssel bizonyos önállóságot megtartottak azután is, miután 1361- ben a földesurak folyamodására bíróválasztási joggal ruházta fel, akkor már Debrecennek nevezett, jelentékeny nagyságú, uradalmi központinak számító helyet. Az bizonyos, hogy két utcájának a XV. század folyamán önálló vásártartási joga volt, sőt a jegyzőkönyvek utalása arra enged következtetni, hogy még egy harmadiknak is (Mester, Csapó, és talán Cegléd utca). Mindenképpen bizonyos azonban, - már a jegyzőkönyvek keletkezésének idején - az utcáknak nevezett városrészek alsó fokú igazgatási és rendészeti feladatokat láttak el s ehhez meglehetős széleskörű önállóságuk is volt. Annak ellenére, hogy számos városnak történetét már a XIX. század második fele óta monográfiák sora tárgyalja, s ezekben szó esik az igazgatásról és igazságszolgáltatásról is, mégis csak a legutóbbi évtizedek óta fordult figyelem e terület kutatása felé. Az utóbbi évtizedekben már nemcsak a királyi, hanem a földesúri városok késő középkori társadalmi, jogi, gazdasági és igazságszolgáltatási kérdéseinek egyes részletei sem maradtak homályban.“ 2 Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása kellett hagyni a várost és a had október 21-én megszállotta az üresen hagyott házakat. A had háromnapi szabad rablást kapott és október 28-án hagyta el a várost. Balogh István: Debrecen hadi szolgáltatásai a Rákóczi felkelés alatt. Debrecen 1935. 7. 8. - A jegyzőkönyv akkor még nem lehetett bekötve, a hiányzó éveket nem találták, egybe kötötték a megmaradt 1576. évivel, kihagyták a szintén hiányzó 1577-1585. éveket, a megmaradt 1586 utániakat is oda kötötték. 2 Debrecen igazgatástörténetével foglalkozó korábbi kutatás, korábban Iványi Bélára hivatkozva, a Nagy Lajos adománylevele alapján feltételezte, hogy Debrecen is élt a középkori városokat megillető joggal, mint a királyi városok, azaz a Buda város jogkönyvében lefektetett alapelvek, az abban lefektetett szabályok szerint alakult a XV-XVI. századi igazságszolgáltatási és igazgatási szervezete. Iványi Béla: Debrecen és a budai jog Db. 1924. (Debreceni Tisza István Tud. Társaság Kiadványai 1. 7.). Az oklevelet a levéltárunk meg is őrizte, de addig nem találtunk olyan adatot, hogy itt az a gyakorlat élt volna. A „régi szokások” szerinti jogalkalmazásra sok hivatkozás történik, de ezek forrását akár a jogkönyvben, akár a jogkönyv alapján kialakult gyakorlatban lehet keresni. De valószínűbb, hogy a XV. század eleje óta nagyobb számban kapott királyi és földesúri kiváltság levelek rendelkezései alakították ki. Az utóbbi évtizedekben megújult társadalom- és gazdaságtörténeti kutatás adhat e tekintetben eligazítást. A mezővárosok XV. századi történetére Málvusz Elemér: A mezőváros fejlődése (= Tanulmányok a magyar parasztság történetéhez) Bp. 1953. és Bácskai Vera: A magyar városok a XV. században. Bp. 1965. Mind kettő érinti az igazgatás és igazságszolgáltatás szervezetének és működésének kérdését.
