A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
62 Urasági pálinkát a serfőzőháznál is árultak. 1788-ban 22 köböl rozsos árpából valamint alakorból, tengeriből és borseprűből 13 cseber és 2 icce eladható italuk lett. 1789-ben seprűből 2 cseber és 10 iccét, szilvából 14 cseber 33 iccét főztek ki. A böszörményi serfőzőházat még Kornis gróf zálogbirtokossága idején építették. A birtokátadás idején a sör főzése és eladása minimális nyereséggel járt: 1784-ben 164, 1785-ben 121, 1786-ban 375 Rft és 48 krajcár maradt a tiszta haszon. Ennek oka a költségek magas arányában keresendő. Az urasági árpán kívül 1786- ban 428 köblöt kellett vásárolni, amelynek költsége 436 Rft és 6 krajcárt tett ki. A fuvarköltség, a vásárolt fa ára, a serfőző fizetése és a conventiók stb. még 388 Rft és 6 krajcárt jelentettek. Tehát hiába volt az eladott sör árából befolyt bevétel 1294 Rft, az uraságnak csak a fenti hányad maradt. A jövedelmezőséget elősegítő változtatások közé tartozott, hogy Ferdényi már 1786-ban tüzetesen átnézette a serfőző elszámolását, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd új - német - mestert vett fel. A következő évek bevételei növekedtek. A jövedelmezőséget elősegítő tényezők között szerepelt, hogy növelték a majorságok termelését, igyekeztek kedvezőbb piaci lehetőségek után nézni a vásárlások és az eladások esetében egyaránt és szigorúan ellenőrizték a serfőző tevékenységét,80 A kedvező lehetőséggel a margitai serfőző is szeretett volna élni, oda azonban a berettyóújfalusiak nem vállalták a szállítást, ezért az olcsóbbnak ígérkező debreceni piacra jártak.81 1788-ban az összes sört a vidéki kocsmákra adta ki a serfőző (hordóját 4 - 7 forintos áron), s bár ebben az évben a császár hadinépe számára is lefoglaltak az árpából, a jövedelem 1580 Rft 45 krajcár lett.82 Bár a kilencvenes években a serfőzés jó bevételi lehetőségeket rejtett (maga a mester 1793-ban 12 forintért árendába vette a körösszegi és a kenézi halászó vizeket is), hosszabb távon csökkentek a belőle származó bevételek: 1820-ban a vidékre kiadott italból már csak 48 forint, a helybeli eladásból pedig 113 forint és 6 krajcár jövedelemmel számolhatott a birtokos.83 A Csákyak a zálogbirtokosok által elkezdett folyamatot azzal is erősíteni kívánták, hogy 1785-ben megújították Berekböszörmény privilégiumát négy Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században mint 2 köböl búzáért. 1788-ban már három köböl búza szerepelt a szerződésben. Uo. Fasc. 642. (1791) és Fasc. 643. (1792) 1791-től a böszörményi Gyöngyösi Mihály, Lakatos Mihály és Gyöngyösi Adám lettek a csapszék muzsikusai. 80 MOL P. 78. Fasc. 28. és SÓBA Levoía 66. d. Fasc. 643. és Fasc. 644. Az árpa köble 51 krajcár és 3 máriás között változott. A német serfőző általában Berettyóújfaluból vásárolta a hiányzó árpát. 1793-ban Jánosi Jánostól 24, Hajdú Istvántól pedig 18 köblöt vett, akik "Rupert Feuth uram keze alá " szállították árujukat, a mester viszont az ellenértéket "jó folyó ezüst pénzzel... megfizette." 8^ Uo. 82 MOL P. 75. Fasc. 19. L T. No. 2. Giday Mihály inspector aláírásával. A következő évek számadásai szerint csak 1793-ban volt hasonlóan magas haszon: 1789 - 909 Rft 50 krajcár, 1790 -763 Rft 30 krajcár, 1792 -644 Rft 24 krajcár, 1793 - 1528 Rft és 344 Rft pálinka eladásából. Csepregi már 1792-ben javasolta plenipotentiáriusnak, hogy adják árendába a "ser csapszéket," de azt még 1794-ben sem fix árenda fejében, hanem a tiszttartó szigorú ellenőrzése mellett működtették. A sör- és pálinkafőzés, az eladás a serfőzőmester kötelessége maradt, amelyért szerződésben meghatározott ellenszolgáltatás járt; ugyanakkor a sör minőségéért anyagi felelősséggel tartozott, s ö fizette a napszámosokat is. A serfőzőmester járandósága: főzésenként 1 hordó sör, 36 pozsonyi mérő kétszeres búza, a pálinka cseberjéért 45 krajcár, a moslékon 4 disznó hizlalása valamint a főzés idején heti két nap robot felhasználása. 83 Uo. P. 78. Fasc. 28.
