A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
60 utasítását. Ezt a megállapítást több forrástípus vallomása is megerősíti: a plenipotentiáriushoz eljuttatott kérelmekre adott válaszok, az árendás szerződések, s az elszámolások és consriptiók. A jövedelmek jelentős része a hagyományos bevételekből, azok pontos számontartása és ellenőrzése nyomán keletkezett, de számos újítással, hasznos kezdeményezéssel is találkozhatunk. A Csákyak a praediumok egy részét a korábbi gyakorlatnak megfelelően árendára bocsájtották. A bérlet jellege azonban bizonyos változáson ment keresztül, hiszen nem minden esetben a puszta egészét árendálták, hanem annak hasznosítható részeit külön-külön adták oda a jelentkezőknek. A használat lehetséges időtartamát általában a minimális egy évre csökkentették, ami lehetőséget adott az árendaösszeg igen lassú, de állandó emelésére. 1787-ben Antalfí udvarbíró a consiliárius segítségét kérte, hogy inzsellér közreműködésével oszthassa ki a Kenézi puszta egy részét70 a berekböszörményi lakosoknak. Az osztás megtörtént, s a pusztából 1.000 -öl területet (236 köböl és 2 1/2 véka alá valót) kaptak a böszörményi és a homorogi lakosok. A megművelt terület után kilencedet kellett adniuk valamint minden köböl föld után egy napi robotot vállaltak. A körösszegapátiak viszont lehetőséget kaptak arra, hogy a földhasználat díját (18 Rft) egy összegben fizethessék ki. A szántó és legelő valamint a makkoserdő árendája mellett a halászó vizekből is haszonhoz kívántak jutni a birtokosok. Az árendaösszegeket növelték a mészárszékért, csapszékekért, vendégfogadóért kapott pénzek is. Ferdényi a haszonvételek körének pontosítása után igyekezett ezek összegét is minél magasabbra srófolni, bár ezt a szándékát nem mindig tudta elérni. A szunyogdiak 1785-ben súlyosan megfizették „egyéni” kezdeményezésük árát.71 Ők ugyanis az urasági földön működő kocsmát egyeztetés és engedélyezés nélkül bocsájtották árendába, ezért a margittai udvarbíró lefoglaltatta a kocsmáros borát. Az árendátor kárát végül is a falunak kellett megfizetnie (56), mivel a helyi bíró és tanácsa volt az, aki nem tartotta tiszteletben a földesúr jogait. A szalárdiak már egyenesen a teljhatalmú megbízotthoz fordultak(132), hogy „mivel a jelenlegi mészáros rosszul végzi a dolgát” adják két szalárdinak az árendát. A margittai Szűcs András (290) a Szeles nevű vendégfogadó, s mellette egy mészárszék működtetésére kapott engedélyt.72 * A margittai boltok is igen jó bevételt biztosítottak. A mezőváros legnagyobb, ún. „kalmár” boltja a helység központjában, a mészárszék mellett épült. Egy Kristóff Demeter nevű görög kereskedő bérelte, akinek idős Csáky János, a família direktora 1787-ben már porcelán edények forgalmazását is engedélyezte (218). A négy kisebb boltot is görögök bérelték, igen jelentős: 400 ft évi árendaösszeg fizetése fejében.71 A berekböszörményiek (60) viszont a helyi urasági kocsma árendájának megszüntetését kérték Ferdényitől, de nem találtak támogatásra: „az Vásáros Helly, és vendégfogadójának kell lenni, mellyben egész esztendő által az Uraság Bora, serje és pálinkája árultatik.” 1786-ban a Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században 70 MOL P. 78. Fasc. 28. No. 8. (1787) 71 Protocolluminstantiarum 1785. MOLP. 71. Fasc. 158. No.42. 11 Neki még azt is engedte a megbízott, hogy az uraság által használt margittai "Nagy Erdőben az uraság tehenei mellett" szabadon legeltethessen. 71 A három évre kötött szerződésben Konstantin György és Nyesztor kikötötték a fazekak, kapa és kasza egyedárusításának jogát, s azt is, hogy a szerződést nem lehet idő előtt felbontani.
