A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
59 növekedett, ezért az átlagos teleknagyság az 1/4 telek maradt. (1786-ban 177 3/8 telek 650 úrbéres között oszlott meg, míg 1791-ben a 921 jobbágy 240 5/8 telket használt.)66 A telekszám pontos nyilvántartása, az új telkek kimérése, a telkek után járó szolgáltatások szigorú behajtása az úrbérrendezés által kínált kedvező lehetőségek kihasználására utal, hiszen így a birtokosok a törvény által előírt módon növelhették a jobbágyi szolgáltatásokat. A telekállomány felméretése ugyanakkor együtt járt a domíniumon belüli telekeladások engedélyhez kötésével és a szigorúbb ellenőrzéssel is.67 A telekszám növekedése a terményben adott gabona- és borkilenced révén növelte a majorságokból származó termékek mennyiségét, s kellő alapot teremtett az eladásra, ugyanakkor hozzájárult a birtokok népességmegtartó képességének növekedéséhez is. (Jellemző módon a telekszámnövekedés a szalárdi és sited birtokon tapasztalható.) A nyugati síkvidéki területeken a telekszám gyakorlatilag változatlan maradt, a jobb termelési és eladási lehetőségek viszont éppen itt tették lehetővé a termény szolgáltatások vagy a robot részleges pénzbeli megváltását (pl. Berekböszörmény és Körösszegapáti lakosainál68), vagy követelték meg - esetenként a majorsági földek közelsége miatt - a bérbevett pusztaföldek, illetve a hitelbe kapott gabona után való robotolás kötelezettségének teljesítését. 1797-ben a Kluknón tartott családülésen a Csákyak döntést hoztak a birtok újbóli összeíratásáról.69 A megbeszélésen jelen volt Tóth József uradalmi földmérő (geometra) is, aki korábban kimérte a jobbágytelkeket, az allodiális földeket stb. Ezzel magyarázható, hogy az 1798. január 1-ig elkészítendő conscriptiót új regulációval kapcsolták össze (nova regulatio urbariales). Az előírás szerint a Kovács László fiscalis közreműködésével végrehajtandó összeírásban megkülönböztettek praediális földet (mely után terragiumot és kilencedet kellett adni), remanentiális és allodiális földet. Ugyancsak külön felmérést rendeltek el a legeltetésről, az allodiális szőlőterületről, az erdők hasznosításáról valamint az egyéb jövedelemforrásokról (kocsmák, malmok, pálinkafőzők, hetivásárok, serházak haszna és a különféle árendák). A birtok visszaszerzését követően Ferdényi és az uradalmi tisztikar valóban igyekezett komolyan venni a grófnak a jövedelmezőség növelésére vonatkozó Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX “ HBML IV. A. 4/a 12. k. (1786) és MOL P. 71. Fasc. 4. No. 78. 67 A jobbágyi kérvények protocolluma szerint a megbízott minden esetben (Margittá, Almás, Nagytótfalu, Berekböszörmény, Árpád) nyomatékosan figyelmeztetett a birtokos elhatározására: csak a plenipotentiárius (vagy az illetékes udvarbíró) tudtával történhet az eladás. így történt ez az árpádi Nagy Gergely esetében (209) is, akit azért helyezett vissza abba a földbe, amit a tulajdon fia foglalt el a panaszostól, mert "sem a tanács, sem a szabados nem rendelkezik azzal a joggal, hogy az uraság tudta nélkül bárkinek is engedélyezzék más földjének elfoglalását." 68 1793-ban Berekböszörményben 59 fő összesen 1969 2/4 kézi robotot váltott meg 492 Rft 22 1/2 krajcárral. A többi lakos megadta a robotot. Ugyanebben az évben Körösszegapátiban hat nemes váltotta meg 230 napi robotját 57 Rft 30 krajcárral (egy nap 15 krajcár). 1794-ben a böszörményi robotváltók száma csökkent: 23 fő összesen 300 1/2 igás és 102 gyalog szolgálatot 175 Rft és 45 krajcár kifizetésével ellentételezett. Ekkor Apátiban csak Fónad Mihály váltotta 39 igás robotját, rajta kívül senki. SÓBA Levoéa. 66. d. Fasc. 644. (1793) és Fasc. 645. (1794) A robotváltókkal szemben a két település lakói a hitelbe kapott búza után 1789-ben még minden köböl után egy-egy, 1790-től pedig már 2-2 napi gyalog napszámot vállaltak magukra. Uo. 65. d. Fasc. 640. (1789), Fasc. 641. (1791) és Fasc. 643. (1792) 69 Uo. 30. d. Fase. XV. 1797. Az összeírás még nem került elő. ____________________^===^=____
