A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
54 Miklós által okozott tartozások kiegyenlítésére akarták fordítani. Az adósságok mellett a birtokközponttól távoli fekvés okozta adminisztrációs nehézségek és a gazdálkodás esetenkénti eredménytelensége is a döntés meghozatalára sarkallotta a fiúág tagjait. A bihari birtokra az erdélyi Csáky Zsigmond özvegye, Haller Kata is igényt tartott. Egy ideig Haller Gábor is érdeklődött utána, végül azonban Csáky Zsigmond lányáé, Csáky Borbáláé és annak férjéé, Haller Györggyé lett. Hallerné Csáky Borbála 1758 augusztusától 1759 közepéig levelezett39 40 Csáky Antallal, s igyekezett a maga és családja számára előnyös zálogösszegben megalkudni. Végül azonban a fiúág járt jól, hiszen a kezdeti 150 ezerről 200 ezerre tudták felemelni a bihari birtokért járó zálogösszeget. 1759. június 9-én kötötték meg a 25 évre szóló megállapodást, amely szerint Csáky Antal, János, György és Imre 117.500 forintot kaptak kézhez Haller Györgytől és feleségétől, Csáky Borbálától. A zálogbavevő házaspár vállalta, hogy 82.500 forint értékben kiegyenlítik Csáky Miklós érsek ✓ . . 40 tartozásait is. A Csákyak és zálogbirtokosaik számára a bihari birtok települései a népesség arányait és a gazdálkodás lehetőségeit tekintve is igen eltérő fontosságúak voltak. A jobbágyi népesség összetételét és számát tekintve mindenképpen meghatározó volt a két mezőváros, az érmelléki Margittá és a sárréti Berekböszörmény, valamint a Váradhoz közeli Szalárd is. A három település egyben a gazdasági tevékenység meghatározó területein is megosztozott, hiszen Margittá a szőlőművelés, Szalárd és a közeli Siter a szántógazdálkodás, míg Berekböszörmény inkább az állattartás meghatározó területe volt. A legjelentősebb gazdasági erőt Margittá képviselte, amely a szőlőművelés mellett piaci központ szerepének és iparos népességének köszönhetően az egész század folyamán dinamikusan fejlődött.41 Berekböszörményt, amely a birtok egyik provisorátusának (ispánságának) központja volt, nemesi városnak (oppidum nobilitaris) nevezték a conscriptorok.42 Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században Pozsonyban aláírt egyezség szerint került sor az iratok kiszolgáltatására. Inándot és Kistelek praediumot még Csáky István adta zálogba Borbély Albert számára. A bihari birtokhoz tartozó puszták egy része - az előbbi két helyen kívül a jó szántóföldi művelésre alkalmas kenézi puszta - így elzálogosításra került, s nem szolgálta az új zálogbirtokos, Csáky Borbála és férje érdekeit. Csáky Borbála többször sürgette is a zálogos puszták iratainak átadására a fiúági Csákyakat. A kenézi pusztát még Csáky Imre adta Bölcsei Buday Istvánnak, a megye akkori viceispánjának. 1774-ben Csáky Miklós a puszta használatában megerősítette Budayt. HHSA Csáky lt. Fasc. 83. No. 1. Vl MOL P. 72. Fasc. 326. No. 16., valamint P. 72. Fasc. 327. No. 16-17. és P. 71. Fasc. 4. No. 14. 40 MOL: P. 71. Fasc. 132. No. 1., No. 5., Fasc. 4. No. 24-26., 28. és P. 72. Fasc. 328. No. 3. 41 MOL P. 71. Fasc. 4. No. 18. Margittá jelentős piaci központ volt, ahol péntekenként hetivásárt tartottak, évente hatszor pedig országos vásár színhelye volt a mezőváros. A boltot már 1732-től görögök árendál- ták. 1750-ben már mind a négy boltjában görögöket találunk, akik a prefektussal olyan megegyezést kötöttek (1755), amely az országos vásárokon kívül kizárta más kalmárok tevékenységét, különös tekintettel a vassal, gyertyával és szappannal való kereskedésre. A vasárulásra külön megállapodást kötöttek. 1754-ben a kalmár boltokon kívüli "19 boltocska" már a helybeli "Kalmár Asszonyokhoz" került árendá- ra. Margittán a lakosok a só árulásának jogát 20 rénes forintban bérelték az uradalomtól. 42 Berekböszörmény mezőváros kivételezett helyzetben volt az uradalomban, lévén árendás település, amely 1742-ben - a csapszék jövedelmével együtt - 2253 ft 9 dénárt jövedelmezett a Csákyaknak. Az 1752-54 közötti évekből megmaradtak azok a contractusok, amelyeket a plenipotentiárius külön-külön kötött az oppidum nemesi és paraszti lakosaival. MOL P. 71. Fasc. 5. No. 5.
