A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
415 Változatlanul érvényben marad az országban tartózkodó valamennyi személyről az állandó és ideiglenes lakóhelyen vezetett helyi lakónyilvántartás. A helyi lakónyilvántartás vezetéséről a tanács végrehajtó bizottsága - a szakigazgatási szerv útján - gondoskodik. A lakcímnek és megváltozásának bejelentéséhez szükséges nyomtatványokat alá kell íratni a szállásadóval és a helyi lakónyilvántartóval. A lakónyilvántartást a 253.600/1946. B.M. rendelet szabályozta. (Az 5/1975. sz. B.M. utasítás 1975. március 13-től szüntette meg.) A lakosság és az erősen központosított állam kapcsolatrendszerében meghatározó döntés volt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1974. évi 8. számú törvényerejű rendelete, amely az állami népességnyilvántartásról intézkedik. 1 .§(1) szerint: „Az állami népességnyilvántartás célja a lakosság ügyei intézésének az állami, gazdasági, szövetkezeti és társadalmi szervek munkájának egyszerűsítése, a személyhez fűződő jogok védelmének, a kötelességek teljesítésének hatékony biztosítása.” Az állami népességnyilvántartás a Magyar Népköztársaság területén állandó lakóhellyel rendelkező lakosokra, (a továbbiakban: állampolgárokra) terjed ki. Ennek érdekében a törvényerejű rendelet 6. §. (1) pontja szerint „az állami népességnyilvántartásban egységes személyi számot kell bevezetni”. A belügyminiszter, hivatkozva a 24/1974. (VI.6.) MT számú rendeletre, amely a személyi számnak a személyi igazolványba és a lakhatási engedélybe történő bevezetéséről rendelkezik, a 3/1979. (IX. 16.) BM számú rendelettel intézkedik a végrehajtásról: 1. ) A személyi igazolványba, illetve a lakhatási engedélybe tulajdonosa személyi számát - a személyi szám első ízben történő kiadása alkalmával - az állandó lakóhely szerint illetékes városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szerve, a megyei városi kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve vezeti be. 2. ) Az 1981. évi január hó 1-je után csak a tulajdonosa személyi számát tartalmazó személyi igazolvány érvényes. A fent ismertetett, 1969-ben kiadott belügyminiszteri rendelet személyi igazolványnyal kapcsolatos felsorolása a személyi szám bevezetésével bővült. A belügyminiszter 5/1985. (XII.22.) BM számú rendelete a személyi igazolványokról az addig érvényben lévő szabályozáshoz képest a következő változtatásokat vezeti be. A személyi igazolvány tartalmazza és - az ellenkező bizonyításig - hitelesen igazolja a tulajdonos családi és utónevét, valamint - nőknél a házasság kötés után viselt nevét; születési helyét és személyi számát; anyjának leánykori családi és utónevét; apjának családi és utónevét; magyar állampolgárságát; állandó és ideiglenes lakcímét; családi állapotát; házastársa nevét - a felesége leánykori nevét - születési helyét és személyi számát, vagy ha ez a bejegyzés alkalmával nem áll rendelkezésre, a születési idejét; házasságkötésének helyét és idejét; tizennyolc éven aluli gyermekének nevét, születési helyét és személyi számát, vagy ha ez a bejegyzés alkalmával nem áll rendelkezésre, akkor születési idejét; szakképzettségét, egyetemi doktori címét és tudományos fokozatát; munkahelyének (tanulónál az oktatási intézmény) megnevezését és címét, foglalkozását, nyugdíjas esetében e minőségét és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX
