A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
416 nyugellátást folyósítási törzsszámát; katonai igazolványának számát; személyi igazolványának érvényességi idejét; személyi igazolványának a különleges bejegyzések oldalára e rendelet alapján bejegyezhető egyéb adatokat. A tizennyolc éven aluli személy adatait - tekintet nélkül az állampolgárságára és arra, hogy van-e személyi igazolványa - a törvényes képviselő (mindkét szülő, illetőleg gyám, kivéve, ha az intézeti gyámolt) személyi igazolványba be kell jegyezni. A személyi igazolvány érvényességi ideje: 20 éven aluliak részére 6 év, 20-50 év között 15 év és határidő nélküli az 50 éven felüli személyek esetében. A személyi szám használatával kapcsolatban felmerült aggályokkal az Alkotmánybíróság foglalkozott. A 15/1991. (IV.13.) AB számú határozatában az 1986. évi 10. trv-t és végrehajtási rendeletét alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az ezzel kapcsolatos szabályokat. Ennek megfelelően a Kormány elvi állásfoglalást tett, amelynek értelmében az 1991. április 13-a után kiállított személyi igazolványok már nem tartalmaznak személyi számot. A személyekkel kapcsolatos okmányok kiadásában alapvető változásokat eredményezett az 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról, illetve a 168/1999. (XI. 24.) kormányrendelet a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról. A törvény szerint: „Az Országgyűlés, az Alkotmánynak a személyes adatok védelméről szóló rendelkezéseire figyelemmel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról törvényt alkotott. A törvény célja, hogy meghatározza a polgárok személyi és lakcímadatait tartalmazó nyilvántartás működésének törvényes feltételeit. (..) E törvény biztosítja a természetes személy (a továbbiakban: polgár) személyes adataival való önrendelkezési joga, illetőleg az állami és önkormányzati feladatok ellátáshoz szükséges adatok használatához fűződő közérdek összhangjának érvényesülését.” A személy azonosító számával kapcsolatban megállapítja: „A személyazonosító jel csak az e törvényben meghatározott korlátozott körben és szabályozott feltételek mellett, valamint az ebben megállapított határidőig használható. A nyilvántartás hatálya alá tartozó polgárok teljes körére - ha a törvény másként nem rendelkezik - személyi és lakcím adatokat csak a nyilvántartás szervei gyűjthetnek.” A törvény hatálya kiterjed a személyi adat nyilvántartási, az adatkezelési, lakcímbejelentési és a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásra. A benne használt kifejezések értelmező rendelkezéseit is érdemes közreadni: (5. §-ból) „(1) A polgár természetes személyazonosító adatai: családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név), neme, születési helye és ideje, anyja leánykori családi és utóneve(i), (továbbiakban :anyja neve). (2) A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. így a lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekinthető az az egy, vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár otthonául használ, továbbá az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll. Nagy Pál - Papp József: Személyazonosító okmányok...
