A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
402 II. József 1785-ben adta meg, a legkorábbi magyar evangélikus anyakönyv 1592-től, a református anyakönyv pedig már 1624-től ismert. Az 1790-91-es országgyűlés XXVI: te.-ével szűnt meg a katolikus püspökök felügyeleti joga a protestáns egyházak felett. Az izraelita vallású lakosság anyakönyvezése csak a Bach-korszakban vált kötelezővé 1851-ben, az egyház anyakönyvi kerületeit egy 1885-ben kiadott miniszteri rendelet szabályozta. Az egyedi szabályozás az 1895. XLILtc. elfogadásával szűnt meg, mivel az izraelita vallást is a „bevett” felekezetekhez sorolta.1 Az anyakönyv, mint személyazonosító okirat Az első példa egy nemességigazolási ügy, a „Mi Bihar Vármegye Egyházi Fő Rendjeinek 1835. Esztendő Karácsony hava 14-ik napján Várad Olasziban tartott Köz Gyülés”-éből származik: „Hogy pedig ezen Nemes Nagy Mihálynak István fiától származtak az esedezők Sándor és Ferenc, Sándornak pedig ismét Sándor, Gábor és Pál, Ferencnek pedig ismét Ferenc, Károly, Gábor István törvényes és egyenes maradékai származtanak, mindnyájan pedig fent kitett elődök Nemes Nagy István ivadékai, azt teljes hitű anyakönyvi kivonatukkal, sőt törvényesen meghitelesített tanúvallomásokkal, melyekből egyszersmind, valamint számos előadott rendes nemesi úti levelekből, szakadatlanul fenntartott nemesi jussuk gyakorlását tökéletesen próbálták, úgy mi is kérését meghallgatva kiadtuk e jelen nemesi bizonyságlevelünket, hiteles pecsétünkkel megerősítve, a közigazság azt javasolván. Kelt az ezernyolcszázharmincnegyedik esztendő Pünkösd hava tizenötödik és több napokon tartott közgyűléséből” Az anyakönyvi kivonatokat házasság- kötéseknél is felhasználták, így a Debrecenben, 1856. decemberében kelt Házasság-engedélyi bizonyítványban is. Az engedély arra vonatkozik, hogy a jegyes felek, akik másod- íziglen vérrokonsági kapcsolatban vannak, „felmentvényi díj” lefizetése esetén szabályszerű egyházi szertartással „megeskedhetnek”. A XIX. században az anyakönyvek nagy jelentőséggel bírtak. Rajtuk keresztül bepillantást nyerhetünk a korabeli igazoló dokumentumok világába:- egy katonai, századosi nősülési - egy rokonsági kimutatási okiratba s annak püspöki ellenjegyzésébe Nagy Pál - Papp József: Személyazonosító okmányok... 1 Az anyakönyv, mint forrás ... 10-19. o.
