A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
403- igazolás a szent vallás tanainak ismeretéről és az úrvacsora vételére való alkalmasságról- egy hitvallási áttérésről szóló kivonat (római katolikusról református hitre)2 A házasulok közötti vérségi rokoni viszony (amit a születési anyakönyv bizonyít) ellenére megkötött házasságra vonatkozó dokumentumok alapján érdemes megemlíteni, hogy milyen kapcsolatok is jelentettek problémát, és jelenhetnek még napjainkban is:- elsődleges rokoni kapcsolat: gyermek és szülő viszonya, testvérek viszonya, testvérek feleségeihez való viszonya (sógorság),- másodlagos rokoni kapcsolat az első unokatestvérség (az unokatestvérek szüleinek valamelyike egymásnak testvérei),- harmadlagos rokoni kapcsolat: másod-unokatestvérség (a nagyszülők valamelyike egymásnak testvérei),- negyedleges rokoni kapcsolat: harmad-unokatestvérség (a dédszülők testvérei egymásnak). Minél távolabbi a rokoni kapcsolat, annál veszélytelenebb a megkötött házasság az utódokra nézve. A születési anyakönyvi kivonatok mellett egyéb iratok is alkalmasak voltak a személyazonosság igazolására. így pl. a katonai sorozásra vonatkozó főszolgabírói igazolás, a szülésznői bizonyítvány, főszolgabírói vagyoni igazolás, stb. Látható, mindinkább egybefonódnak a vallási, felekezeti, államigazgatási és települési elöljárósági dokumentumok; vagyis a születési (keresztelési) anyakönyv, az egyházi okiratok, a felsőbb hivatalok és a helyi elöljáróságok dokumentumai. Mindezek együttesen, de akár külön-külön is alkalmasak voltak a személyazonosság igazolására, egy-egy speciális alkalomból és célból rögzített adat bizonyításán túl.3 A születési anyakönyvi kivonatok jelentősége a XVIII. században, főként a városokban nőtt meg. A nemesi családok leszármazási pereiben az anyakönyvi adatok bizonyító erejűek voltak. Sok esetben az eredeti anyakönyvek szerepeltek a bíróság előtt, de a lelkészek, plébánosok, mint anyakönyvvezetők által másolt példányokat is elfogadták. Az is előfordult, hogy az anyakönyvek vezetői nem tudtak felvilágosítást adni, mert a régebbi matrikulák elvesztek, vagy olyan időkből kellett volna igazolást adni, amikor az adott településen még meg sem indult az anyakönyvvezetés. Általában az emberek csak saját szűk pátriájukat ismerték. Viszont a párválasztás, az iskolába járás (peregrináció), a katonáskodás, a szakmai célú, például a céhlegények vándorlása, az üzleti és hivatalos ügyek miatti eljárás, majd a későbbiekben az idénymunka-vállalás, még később a világjárás (turistáskodás) divatja kimozdította az embereket lakóhelyükről. Az egyik helységből a másikra gyakorta vándorlók, pl. cselédek, béresek, idénymunkások, vándorcigányok, kóborlók, koldusok esetében állandó mozgásuk, gyakori költözködésük nem egyszer kizárta őket az anyakönyvezésből. A szatmári békekötés után sok falusi templom úgy épült, hogy papja sem Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 2 TtREL I. 62. a. 4 ua.
