A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. sz. végén 1686-1693

37

fel a vám-és harmincad fizetése alól, akik a császári katonák számára élelmiszereket visznek.15 Ezeknél még jelentősebb volt Caraffának az oklevele, amely mentesítette a várost a katonai erővel behajtott sarc miatti kártérítésektől.16

A királyi szabadalmas mezővárosi jogállást 1689-ben nyerte el a város. A küldöttség tagjai Barta Boldizsár főbíró, Pósalaki János jegyző, Vécsey Péter és Sárándi Dániel szenátorok voltak. Sikerült elérniük, hogy a Caraffa által engedett harmincadmentességet megerősítsék. Ezzel azonban nem váltak sérthetetlenekké a földesúri kötelékből csak a szabad és királyi városi jog emelhette ki. Az ehhez vezető következő lépés 1690. október 14-én, amikor Lipót a város kérésére másodszor is jóváhagyta Rudolfnak a régi dicső emlékű királyok és fejedelmek ( Zsigmond, Mátyás, Ulászló, II. Lajos, Hunyadi János, Szapolyai János, Báthori István ) kedvezéseit tartalmazó diplomáját.17 18 Debrecen ezentúl regium oppidumn&k nevezi magát. A dézsmáról szóló kiváltság alig egy év múlva (1691. szeptember 12.) megerősítésre kerül: „Leopold császár és király...a még 1689-dik évi június 3-án kelt legfelsőbb elhatározáshoz képest kegyelmesen engedélyezi, hogy a debreczeni polgárok kereskedést űzve, az örökös tartományokba ki- és onnan behordott portékáiktól tíz évig harminczadot ne fizessenek...az országon belől pedig...3 évig adatik nekik harminczad alóli felmentés a vámfizetés alól pedig ugyanazon polgárok diaijában kivétetnek.‘H A kamara előterjesztése szerint Debrecen 10 évre kapja meg az ország határain belüli ki- és beviteli vámmentességet, 3 évre pedig az ország határain belül. Fizessék mindenütt a harmincadot a marha, a bor és a só után. Végül is hosszú huzavona után helybenhagyta az eredeti javaslatot és a korábbi teljes mentességet is.

A Diploma Leopoldinum Debrecenre nézve is igen nagy fontosságú volt. A tárgyalások során ugyan kikötötték, hogy „a partium Erdélyiül el ne szakasztassék... Debrecen birtoklásának kérdésében pedig leszögezték, hogy ...az erdélyi fejedelmeknek nemcsak annyiban volt jussa...mint Erdélyhez való magyarországi particulumhoz, hanem mint földesúrnak is...”19 20, mégis Debrecent 165 év után ismét az anyaországhoz kapcsolta a Habsburgok uralma alá. Debrecent külön is megnevezve az Erdélyben, a Részekben és Székelyföldön a különválás óta keletkezett fejedelmi adományok, kiváltságok, mentességek megtámadhatatlan és háboríthatat- lan szabad használatát és birtoklását rendelte el: „Megerősítjük a hűséges karoknak minden magyar királyok, hasonlóképp Erdélynek Magyarországtól különválása óta fejedelmi adomány leveleit, jószágadásait, kiváltságait...akár magánosok, akár városok és községek és czéhek, akár a bevett vallások közül bármely egyház, parochia vagy iskola részére adattak, mind Erdélyben, mind Magyarország részeiben, a Székelyföldön, és Debreczenben, bár azok egykor valamely egyházhoz, conventhez vagy káptalanhoz tartoztak is. Úgy hogy senki, sem tőlünk, sem más egyházi vagy világi rendű férfiútól megtámadás vagy per által ne háborgattassék, hanem hogy mindenki azt, mit most vall és bír, jövendőben is vallhassa és bírhasHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

15 HBML. IV.A.1021/b. 30.k. 305.

16 HBML. IV.A.101 l/а. 22.k. 344.

17 HBML. IV.A. 1021/b.30.k. 375.

18 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme 11.k. Db. 1871.

19 Erdélyi Országgyűlési Emlékek XX. 72.

20 Kőváry László: Erdély történelme V. 222.