A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara megalakulása és tevékenysége 1929-ig
357 dó volt felajánlani minden kikötés nélkül. Az igazgatóválasztmány végül a következő javaslatot terjesztette a közgyűlés elé; "kérje a kamara Debrecen sz. kir. várost, hogy az eredeti felajánlásnak megfelelően, minden építkezési határidő és minden ingyenes visszaháramlás kikötése nélkül, mint első ajánlása szólt, feltétel nélkül méltóztassék e telket adományozni, mert a jelenlegi kikötéssel a kamara részére olyan adomány volna, amelyet a kamara nem volna képes javára fordítani.14 15 A kamara súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött. A földművelésügyi minisztérium "...a teljesen pénztelenül elakadó kamarákon - 1922-1923 folyamán - segélyekkel-kulcsönökkel igyekezett segíteni, így a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarán is. Sajnos, hogy ezek a pénzek rendszeresen késve érkeztek meg, így a válságos helyzetek az elnökség tagjainak személyes garanciájára - az Első Debreceni Takarékpénztár RT gyors kölcsöneivel váltak megoldhatóvá. A helyzet tarthatatlanságát illusztrálja, hogy a kamara tisztviselői vállalták "...illetményük negyedrészéről mind addig lemondanak amíg a jelenlegi súlyos válságban lévő kamara anyagi helyzete megszilárdul."11’ A kamara tisztviselőinek megélhetése bizonytalanná vált. A kamara elnöki tanácsa 1922. július 13-án elismerte tisztviselőinek munkáját „...örvendetes meglepődéssel látja, hogy a kamara hivatala első naptól kezdve túl tudta magát tenni a kezdet nehézségein...", ugyanakkor Paulusz Márton kamarai alelnök kénytelen volt megállapítani, hogy „A naponta fokozódó életdrágulás közepette a megállapított tisztviselői fizetések ma már nem elegendőek. Pénzbeni emeléssel nem sokat érünk- a tisztviselőknek téli tüzelőanyagot és búzát kellene beszerezni." Az elnöki tanács döntése: meg kell kísérelni.16 A szervezet kiépítését követnie kellett a kamara nagy területén meglehetősen szétszórtan elhelyezkedett népességével való rendszeres kapcsolatteremtés lehetőségeinek kimunkálása. Az első hónapokban ennek a feladatnak a megoldása szinte lehetetlennek látszott. A közigazgatási apparátus, a kamara létrehozott bizottságai, a kerületben megjelenő újságok mezőgazdaságról, a gazdatársadalomról, a faluk-tanyák szervezetlen népéről adott jelentései, hírei fontosak voltak de elégtelenek - nem beszélve arról, hogy mit lehetett hozzájuk eljuttatni ezeken a csatornákon a kamara őket érintő elképzelésekből, javaslatokból, a kamara rendezvényeiről. Az apparátus folyamatos kiépítése mellett a kamarának saját lapot kellett kiadnia -ez meg is történt, 1923. április 15-én megjelent a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara hivatalos lapja, mezőgazdasági szaklap a Tiszántúli Gazdák címmel. Főszerkesztő dr. Rácz Lajos a szerkesztőség tagjai: Horkay Lajos, Kulin István és vitéz Czeglédi Béla. A hetilap fontos krónikás könyve a Tiszántúl mezőgazdaságának és külön fejezete a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara-történetének. Rácz Lajos főszerkesztő az olvasókat köszöntő cikkében abból indult ki, hogy a magyar gazdatársadalom több évtizedes meddő vitája az érdekképviseletről végre lezárult - sikerült megteremteni a magyar mezőgazdaság törvényes érdekképviseletét: minden községben meg vannak a községi mezőgazdasági bizottságok, úgyszintén a járásiak és megyeiek is meg vannak szervezve. Működik az ország 5 Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 14 Uo. 15 HBML.IX.265/a.l7.1923.június2. 16 HBML.IX.265/a.9. 1922. június 22.
