A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története a tőkés polgárság korában - a Zöld család

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX Modern típusú vállalkozások

337

Az 1930-as évek folyamán kezdetben állandó jellegű stabilizációra törekvés a mérvadó. Ez az irányultság lett hivatott a család koncepciója szerint kivédeni a gazdasági válságot és fenntartani az addig sikeresen létrehozott és bevált egyensúlyt. A lassan javuló helyzetben eleinte csak az addig hasznosnak bizonyuló és szükséges bérleteket hosszabbították meg. Sor került a Mike Jánossal társbérletben igénybevett, ún. nyulasi legelő (76 kat.hold 1058 n.öl terület) szerződésének megújítására. A hajdú- böszörményi út melletti területet már 1920?-ban is ők hasznosították. Ez egy szinte önálló vállalkozásnak tekinthető megoldás volt, amivel minden ügyfél jól járt: ugyanis társulva egymással, Mike János46és Zöld János kibérelték a legelőterületet, majd a városi lakosok tehenei számára, azokból csordát szervezve albérletbe adták azt, olcsó pénzért. Ok gondoskodtak a legelő karbantartásáról és a bérleti díj egészbeni fizetéséről, valamint a csordapásztor fizetéséről és ellátásáról. A szolgáltatásra jelentkező marhatulajdonosoknak megérte viszonylag olcsón, féléves fizetési rendszerrel egy-két, háznál tartott állatukat kihajtatni, és a vállalkozóknak is volt arányos haszna a költségeken túl az egész fedezésére.47 Az 1930-as évek közepére újra fellendült az állattenyésztés a családi tanyákon.48 1931-től 1942-ig törzskönyvezett lovaik és díjnyertes teheneik, bikáik voltak.49 50 Az Állatforgalmi Társaság ellen is viselt egy kisebb pert, aminek tagjaként tőkéje és járulékai sérelmet szenvedtek.

1931-ben kiegészítésül a baromvásártér melletti, saját tulajdonú földjeihez, bérbe vette a szomszédos városi tulajdonú 42-43, 54-55. számú parcellákat.70 Még

46 Zöld János sógora és nagygazda.

47 1934-36.: Csordaföldi kiadások és kimutatás az 1933. évi legelőbérletröl: benne a legelőbérlők névsora: Zöld János, Mike János és Ménes Mihály. Utóbbi csendestárs. Tehenenként 30 P-ért adhatták be a tulajdonosok állataikat, a haszon a bérlőknek kb a bevétel harmada, fejenként tíz százalék. HBmL: XIII. 40/b. 4,d.

48 A tanyákon állandó tanyásbéreseket alkalmazott az egész éves karbantartásra és fenntartásra. Ezeknek a helybenlakó béreseknek munkavállalási és munkaszerződéseiben láthatóak alkalmazási feltételeik. Pl.:-az alkalmazottakra mindig kötelező biztosítást kötött-a munkabér szabott volt: a '30-as években 18 q búza, 1600 n.öl szántóföld tengerivel bevetve, 200 n.öl konyhakertföld és dinnyeföld előkészítve vetéshez, 400 n.öl kertföld, 1 tehén és borja tartása (tehén a gazdától), 2 anyasertés és egy évi szaporulata tartása, szabad hízótartás, 60 baronfi tartása, 20 kg só és ugyanennyi szalonna, I pár csizma, 3 hold harmados répa, tengeri, napraforgó föld, tüzelő szükség szerint, 20 1 petróleum, 4 helyiségü lakás, 240 Ft évente.

Részesaratók félfogadása: Debrecen környéki falvakból, teljes aratómunkára ellátásért és a termés 10- 11%-áért.XIII. 40/b.5.d.

A fentiek mutatják, hogy a Zöld-tanyák ún. „majoros tanyák” voltak, ahol a tulajdonos esetleg bérlő alkalmazottja volt a tanyán egész évben (többnyire családjával) lakó majoros vagy tanyás béres, aki ellátta a legfontosabb egész évi teendőket a földön, a sok munkával járó dologidőszakokban munkáját fogadott napszámosok vagy részesbéresek egészítették ki, esetleg állandó cselédséget adtak a keze alá. Utóbbi állandó jelleggel érvényesülő módszer volt. Felhasználva Orosz István: Földbirtoklás, mezőgazda- sági termelés és agrártársadalom Debrecenben 1850-1918. között In: Debrecen története III. Szerk.Gunst Péter. Debrecen, 1997.

44 Magyar tehén bírálati lapok 1931-ből, 1935-ből, 1937, 1940, 1941, 1942-ből: Második és harmadik osztályzatot nyert tehenek. 1931-ben ésl935-ben 2 db, 1937-ben 8 db, 1940, 1941, 1942-ben 1 db. HBmL:XIII. 40/b. 3. d.

Törzskönyvezett lovakról kimutatás 1932-1940, 1942.: kancák fedeztetése, ellése és származása.HBmL.: uo. 4.d.

50 A nyulasi legelőt 1936-ig