A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története a tőkés polgárság korában - a Zöld család
eltekintve, a Zöldek gazdasága nemcsak stabil egyensúlyban vészelte át az első világháborút, hanem még némi gyarapodásnak is lehetünk szemtanúi. A századforduló és a háború vége közti időszak a birtoknövelés és a stabil, egységes birtokrendszer, a kiegyensúlyozott gazdasági irányítás kialakulásának időszakaként jellemezhető. Az 1907. és 1914. között keletkezett gazdasági elszámolások kiemelt állattenyésztő tevékenységről árulkodnak: ez az ágazat tekinthető dominánsnak a gabona- termesztés mellett. (Az állattartás a debreceni mezőgazdaság legnagyobb hagyományokkal rendelkező ága volt, tartásmód tekintetében Debrecen a leginkább hagyományőrző városok közé tartozott, főként ami a szarvasmarha -és juhtartást illette.39) Elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés emelhető ki: a hét debreceni gulyában az 1907-beni bikabíráláskor összeíratott marhák között mindegyik gulyában I-II. helyezettek ifj. Zöld János állatai. Nagy hangsúlyt fektetett a marhatenyésztésre és a jó minőség fenntartására, így a minőségi állatkereskedésbe is bekapcsolódhatott. A tenyésztés mellett főleg a későbbiekben eladásra nevelt vágómarhát, amire Debrecenben és Budapesten talált piacokat. Mindkét hely stabil állatfelvevő piacává vált, utóbbi Bécsbe, onnan német területek felé is szállított, bár a marháról idővel áttért sertéstenyésztésre és -nevelésre. Pénzügyeit általában az egész família banki úton intézte, ami nagyobb ösz- szegek forgatásakor általánossá vált. Megtakarításaikat többnyire az Alföldi Takarékpénztárban hadikölcsön kötvényekben tartották, de több bankkal álltak egyszerre kapcsolatban, hitelügyeik és üzletfeleik miatt. A javakat, elsősorban az ingatlanokat, igyekeztek többszörösen bebiztosítani. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének tagjaként kötnek például tűzkárbiztosítást a hortobágyi pusztai építményekre, mint a gulyához szükséges felszerelésre. Tovább folytatják a „földbirtokpolitikát” is, növelik bérleményeiket az ún. Külső baromvásártér mellett fekvő, 176 kát. hold földön: 86 parcellára osztott, bérletekbe kiadott területen Zöld János 1922-1932-ig a 46-54. számú parcellákat veszi ki, kát. holdanként 173 kg szokványminőségű búzáért. (A 21 hold 275 öl föld40adója 568, 6 kg búza, kilogrammonként 80 К árral.) Ez tulajdonképpen részesbérlet volt a várossal. 1922-től még csak a 46-54. számú parcellák tartoztak Zöld János bérletéhez, míg 1924-ben a 42-43 és a 44, összesen 6 kát. holdat sikerül átvennie az azokról lemondó bérlőktől.4IA bérleti díj is módosul, az egész birtok után egységesre.42 Közben részvényekben is biztosítja vagyona egy részét, mikor az „Agricola” Export-Import Részvénytársaságtól nevére vett három részvényt. Mivel a társulat szakmájába vágott, érthetett a vállalkozás ügyviteléhez és ellenőrizni is tudta menetét. Ráadásul gazdasága érdekei céljából is felhasználhatta a társaság tagjaként a szerveződés nyújtotta előnyöket. 334 Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története... latra rendelt ingatlanok értéke 2101600 K, az üzemi tőke értéke 945000, tőkevagyon és egyéb ingó vagyon 48 500, tőkevagyon 14000, egyéb ingó vagyon 10000 K. A jövedelemadó alapjai: a mező- és erdő- gazdasági üzemekből származó jövedelem 544300 K, tökevagyonból származó jövedelem 7985 K, adók és járulékok 20533 K, és az 1918.évi hadi nyereségadó: 10779 K. w Orosz István megállapításai is megerősítik ezt. In: mint fent. 40 A baromvásártéri földek parcellái: a 42 számú 2kat.hold, a 43 számú, 44, 45, 46, 47, 50, 52, 53, 54 szintén, a 48 számú 2 kat.hold 543 n.öl, a 49. 2 kat.hold 900 n.öl, 51:4 kát.hold 432 öl. HBmL.XIll. 40/ b. 3.d: Baromvásártéri bérleményre vonatkozó iratok. 1923-30. 41 Pásti Ferenc és Dózsa György átadják azokat 1925. október 1 -jétől. 42 Évente 980 000 K.
