A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története a tőkés polgárság korában - a Zöld család
322 külvárosban lakók is megvehettek. A rendelkezési szabadságot legkevésbé a város körüli szőlőskertek esetében korlátozták. A polgárság többi rendi előjogai: a vadászat, halászat, bormérés, az erdőhasználat ingyenessége mellett a legfontosabb a legelőhasználat volt. Ennek ingyenessége 1820-ban megszűnt, kivéve a házzal, belső telekkel és a ház utáni földdel is rendelkezők számára. 1848-ban fogalmazódott meg először a fent említett kötött tulajdonok forgalmának felszabadítása iránti igény. Csupán a ház utáni földek szabad adásvételét tervezték és a tulajdon célszerűbb felhasználhatóságával indokolták, de ezt sem léptették hatályba. A polgári földtulajdon megteremtése a város részéről a zálogba vett kincstári puszták végleges megszerzésével kezdődött, amik tulajdonbirtokká váltak, bár a város nevén. A tanyaföldek ügye ezzel zárult le, de a korábbi földszerzési korlátozások -kivétel a birtoknagyság megkötése- megmaradtak. Csak az 1860- as évek végén kezdődtek meg a birtokok arányosításai és a volt közös tulajdonú belső legelő kiosztása, magántulajdonba adása. Ekkor szabályozták újra a legeltetést. Az erdőhasználat is arányosítás tárgyát képezte. Mindez nem hozott sok újat a város életében: a közös tulajdonú városi földekből új területek kerültek magánkézbe, de teljesen szabad birtokforgalmat csak a kiosztott bellegelői földekre engedélyeztek. A ház utáni telek háztól függetlenül, polgárjoggal nem rendelkezők részére is megvásárolhatóvá vált. A kaszálók tulajdonlása, sőt fogalma viszont rendezetlen maradt. Ennek okán az 1890-es években újabb rendezési hullám következett: az erdei kaszálók tulajdonlását is rendezték. A legszembetűnőbb sajátossága a város földpolitikájának, hogy nem kívánt különbséget tenni a közbirtokosok és a város földvagyona között. A feudális korban ennek nem volt jelentősége, de a polgári viszonyokban ez a rendi hagyományok minél további fenntartásának szándékát tükrözi. A város vezető rétegénél a szabad tulajdon elve nem tűnik fontosnak, de a rendi tulajdonfelfogás a század folyamán fokozatosan visszaszorult. A polgári földtulajdon kialakulása, mint láthattuk, számos helyi specifikummal tarkított folyamatként játszódott le Debrecenben. Ezen körülmények vázolása elengedhetetlen a korszak egyik kiemelkedő gazdálkodó családjának bemutatásakor. Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története... Az alapító ős: (II.) Zöld János A levéltári gyűjtemény adatai alapján a Zöld (máskor Zeöld) család tőkés polgári vagyonának és gazdaságának alapítója az a Zöld János (1845-1922.) volt, aki azonos nevű édesapjától (a családban ismerten a 19. század első felétől hagyomány a János név) annak 1886-ban bekövetkezett halálakor3örökölte induló vagyonát és -ekkor még egyetlen- tanyabirtokát. Ez a pusztamacsi 5 számú telekjegyzőkönyvben A+l alatt jelölt birtokként szerepelt. Emellett a debreceni 1708 számú tjkv. A+l-2. rendszám alatti csigekerti szőlőt is megszerezte, de örökségével több nehézség is adó’ ld. Zöld János halála 1886. augusztus 26. In:Az örökségi elszámolás bevégzése 1889. január 20. Megbízott: Zöld János. További örökösök: Zöld Róza, Mária, Mihály és Julianna. HBmL: XIII. 40/a. I.d.
